Vezette: Benczur, Balog, Tőzsér.

Falco KC: Thomas 3/3, Váradi 10/6, Burgess 21/9, Bognár 11/3, Wright 12. Cs.: Lekli 6, Relphorde 13/3, Bazós, Durázi 2, Hódi 6/6, Bagó, Kovács B. 2. Vezetőedző: Kálmán László.

PVSK-PANNONPOWER: Czukor 6, Popadic 13/6, Antóni 5/3, Budimir 6, Horti 11. Cs.: Nelson 11/3, Bödör 2, Demeter 2, Sértő 3/3, Krnjajszki 3/3, Popgyákunik, Kővágó-Laska. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Nem úgy kezdődött a szombathelyi találkozó, hogy nagy verés lesz a vége. Az első negyedben abszolút ott voltunk a hazaiak nyakán, pedig Csirke Ferencnek már ekkor pályára kellett dobnia Demeter Attilát, Antóni Csanád és Czukor Bence pedig egyenesen a kezdőben kapott helyet – hiába, a sérülések miatt sokat kellett variálnia vezetőedzőnknek. Aztán a második negyed elején még mindig jók voltunk, a végül mégis pályára lépő Nelson hármasának köszönhetően 21-21-et mutatott az eredményjelző, ám ekkor rákapcsoltak, váltottak a hazaiak légiósai, s a nagyszünetre már tetemes volt az előnyük.

A harmadik negyedben ráadásul ez csak tovább nőtt, mivel nálunk nem igazán ment a játék sem Veljko Budimirnak, sem Marko Popadic-nak, sem Anthony Nelsonnak, a fiatal magyaroktól pedig botorság lett volna húsz-huszonöt pontokat várni. A negyed végére már húsz ponttal mentek a hazaiak, s nagyjából el is dőlt minden ekkorra. Hogy az utolsó negyed mennyire formalitás volt, azt jól jelzi, hogy a 34. percben Csirke Ferenc egyszerre küldte a pályára Sértő Ádámot, Borisz Krnjajskit, Popgyákunik Balázst és Kővágó-Laska Márkot. A fiatalok játszottak tehát – de valószínűleg ők sem teszik el a jó emlékek közé ezt a meccset.

Csirke Ferenc: Gratulálok a Falcónak. A lefújás után tíz perccel mi már el is kezdtünk a jövő szerdai, Szeged elleni mérkőzésre koncentrálni, mivel úgy fest, nekünk az lesz a szezon legfontosabb meccse.