Vezette: Tőzsér, Török, Győrffy.

PVSK-Veolia: Pongó 10/6, Taylor 17/3, Csirics 26/6, Budimir 6/3, Horti 21. Csere: Wright 2, Demeter 3/3, Bíró L. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Paks: Kovács Á. 11/6, Henton 5/3, Faust 10/6, Eilingsfeld 8/6, Jevtovics 17. Csere: Ruják 10/3, Williams 7, Horváth. Vezetőedző: Dzunics Braniszlav.

Két nagyon jó hírrel szembesülhettünk az Atomerőmű elleni bajnoki előtt. Csapatunk két, jó ideje sérülés miatt hiányzó játékosa, Antóni Csanád és Simon Kristóf is bemelegített a többiekkel. Antóni mondjuk már a Kaposvár elleni derbi előtt is bevetésre várt, de azért mégis jó volt látni, hogy kifejezetten hosszú volt a padunk. A meccset ugyan igaz, hogy nélkülük kezdtük el, de a rajt így is remekül sikerült. Olyannyira, hogy bizony a kilenc napja meccset sem játszó, kipihent Paksnak alig négy perc után időt kellett kérnie, 11-4 állt ugyanis az eredményjelzőn. Ráadásul Dzunics ideje után jött Csirics triplája, majd büntetője, 17-6-nál pedig már tíz fölött járt az előnyünk, ráadásul még jó 5 perc hátravolt az első negyedből is. Úgy pedig sok rosszra nem lehetett számítani, hogy ennyi idő alatt mindössze két további pontot tudott összehozni a Paks, mi pedig egészen 24-ig jutottunk az első tíz percben.

Mondjuk a második negyed elején a Paks nagyon gyorsan meg tudta duplázni pontjai számát, de szerencsére mindeközben mi sem maradtunk adósak a szép támadás-befejezésekkel. Amikor a negyed felénél Csirke Ferenc érezte úgy, hogy ideje kikérnie első idejét, még mindig tizennégy ponttal vezettünk. Ez az előny aztán csak nem akart fogyni. Sőt, amikor a Kovácsék nagy nehezen ismét feljöttek tízre, két ügyes támadással, Csirics és Horti pontjaival 48-33-ra tudtuk alakítani az állást, mi több, egy labdaszerzés után Csirics fejezett be egy kontrát – ami neki már a 22. pontja volt a meccsen –, így időt is kellet kérnie Dzunicsnak, ugyanis a legnagyobb különbség alakult ki, 17 ponttal vezettünk. Na, azért nem kell azt gondolni, hogy innentől már hátra is lehetett dőlni, az ASE ugyanis tett róla, hogy nem nyugodhassunk meg. Elég volt egy-egy oda nem figyelés, egy-egy kihagyás, és bizony Fausték máris büntettek. Így fordulhatott elő, hogy ha a harmadik negyedben valaki a mellette ülővel kezdett beszélgetni a lelátón, csak kapkodta a fejét, hogy egyszer tíz, egyszer meg tizenhat az előnyünk. Aztán a harmadik negyed végére tizennyolc lett a helyes „megfejtés”.

A záró felvonás első momentuma pedig Wrigthé volt, az ő kosarával lett ugyanis 62-42. Az a tény, hogy először vezettünk húsz ponttal, sajnos nem megnyugtatta csapatunkat, hanem sokkal inkább idegessé tette. Elég sok labdát szórtunk el, és bizony, talán a fáradtság miatt olyan hibák is becsúsztak, amelyek elég bosszantóak voltak. A Paks igyekezett is ebből megélni, ami be kell vallani, jól ment ellenfelünknek. Mire észbe kaptunk, már csak tizenegy pont volt az előnyünk, így bizony Csirics kiosztott sapkája és Taylor középtávolija valamint Horti kettő plusz egyes akciója úgy kellett, mint egy falat kenyér. Az utolsó négy percre fordulva így már arra is elkezdhettünk figyelni, hogy ha már győzelem, jó lenne legalább tízzel nyerni. Ősszel ugyanis kilenccel kaptunk ki Pakson... Nos, ennek fényében, a végéhez közeledve Kovács Ákos dudaszós triplája, majd egy labdaszerzést követő ziccere nem esett olyan jól. Annál inkább az, amikor egy hosszas videózást követően sportszerűtlen hibát ítéltek a játékvezetők az ASE ellen. Csirics be is dobta mind a két büntetőt, és a támadást is eredményesen fejeztük be ezt követően. Ez pedig azt jelentette, hogy a győzelmünk már nem forog veszélyben. Sőt, a végén már egy kicsit a közönségnek is tudtunk játszani. Taylor és Pongó sarokból bevágott hármasai után az is biztossá vált, hogy az egymás elleni összevetésben is jobbak leszünk a Paksnál az alapszakasz végén, 85-68-ra, azaz tizenhét ponttal sikerült ugyanis nyernünk.

Elnézve a negyven percet, ebben nincs is semmi meglepetés. Végig magabiztosan, okosan kosárlabdáztunk. Ennek a meccsnek nem is lehetett semmi ,más az eredménye, mint sima pécsi győzelem. Jövő vasárnap a DEAC-ot fogadjuk...

Csirke Ferenc: - Ma a csapat és a szurkolók is fantasztikusak voltak. A szívünkkel nyertük meg ezt a mérkőzést, mert erre van szükség a jó védekezéshez. Persze a győzelemhez kellettek az extra teljesítmények, de ez is megvolt. Egy fantasztikus estén vagyunk túl, egy nagyon erős csapatot győztünk le. Most van egy hetünk regenerálódni, ránk is fér a pihenés. Remélem, hogy a Debrecen ellen már Antóni Csanád és Simon Kristóf is visszatér a rotációba.

Horti Bálint: - Nagyon fáradtak voltunk a Kaposvár elleni meccs után, de sikerült pihennünk. Úgy látszik, hazai pályán stabilabb a teljesítményünk, mint idegenben. Küzdöttünk és elhittük, hogy nyerhető ez a mérkőzés. Nem estünk össze, amikor a Paks feljött, mindig volt valaki a csapatban aki átlendített minket a holtponton.