Atomerőmű SE–PVSK-Veolia 89-66 (21-14, 21-12, 26-18, 21-22)

Kosárlabda-NB I., férfiak.

Atomerőmű SE: Brown 6/3, Frank 7/3, Taylor 28/9, Eilingsfeld 15/3, Goins 9/3. Cs.: Kovács 8/3, Brzoja 12/6, Buljevics 4, Pakor, Karosi. Vezetőedző: Petar Mijovics.

PVSK-Veolia: Illés 4, Goldring, Bryson 15/9, Ivosev 2, Brkics 26. Cs.: Gordon 15/3, Hőgye, Bíró O., Meleg 4, Doktor, Farkas. Vezetőedző: Andrija Csirics.

Két fájó vereség és edzőváltás után érkeztünk meg Szekszárdra, ahol a Paks ellen a Magyar Kupa szempontjából sorsdöntő meccs várt ránk. Az első percek alapján nagyon úgy tűnt, hogy a csapat jól reagált a hétközi eseményekre, és még úgy is mi kezdtük jobban a meccset, hogy Haynes-Jones ezúttal nem is léphetett pályára. Így is vezettünk 9-6, később 12-9-re is – igaz itt sajnos hirtelen megállt a lendületünk. Nem is az volt a baj, hogy a Paks számolatlanul szórta volna a kosarakat, sokkal inkább az volt a nagyon nagy probléma, hogy egyik pillanatról a másikra megállt a támadójátékunk. De szinte teljesen. Bryson, Gordon, Bíró, Illés – igazából mindegy is volt, ki próbálkozik, a labda ugyanis sehogyan sem akart behullani a gyűrűbe. Ennek fényében nem is volt meglepő, hogy az ASE átvette a vezetést, és az első negyed végéhez érve már 7 ponttal vezetett.

A második negyedben pedig tovább főhetett Andrija Csirics feje, ugyanis bárhogyan sakkozott a pályán lévő ötössel, a támadójátékunk sehogyan sem akart működni. Pontosabban a helyzeteket még ki is tudtuk alakítani, azonban azok a fránya befejezések. Mindeközben a Paks köszönte szépen a lehetőséget, és apránként növelte előnyét. Előbb 10, majd 12 végül már 15 ponttal is meglógtak a hazaiak, akik az első félidő végéig 42 pontig jutottak. Mondhatnánk, hogy az nem is annyira vészes, ami még akár igaz is lehetne. Csakhogy mindeközben mi csupán 26 pontos tudtunk összeszedni. Amit valljunk be, Andrija Csirics, még aktív játékos korában közepesebb napjain egymaga összehozott egy meccsen.

Nos, a harmadik negyedre a dobásainkon sikerült is végre állítanunk valamelyest, azonban ez valójában nem sokra volt elég. Ugyan Bryson egymás után bedobott három triplája egy pillanatra felcsillantotta a reményt a felzárkózásra, de épp csak egy pillanatra. A Paks gyorsan visszavette a kezébe a gyeplőt, és a játékrész végére eldöntött minden érdemi kérdést, hiszen az utolsó negyed előtt már 68-44-re vezettek a hazaiak.

Persze az azért újra reménykedésre adott okot, hogy a záró etapot egy 10-0-s rohanással indítottuk, azonban a hazai kezek szép lassan újra bemelegedtek, és mire az utolsó percekre értünk, már ismét 20 pont körül volt a differencia. Sőt, a végén még egy kicsivel több is lett közte.

Kapcsolódó hírek