Vezette: Benczur, Frányó, Balogh.

PVSK-Veolia: Ruják 3, Smith 12, Diggs 9, Budimir 12/3, Horti 7. Csere: Pongó M. 14/12, Csirics 11/6, Sulovics 10, Antóni 3/3, Bíró L. 3/3, Dragasevics. Vezetőedző: Dragan Alekszics. KTE: Wittmann 10/6, Molnár, Thomas 15/3, Kucsera, Karahodzics 18. Csere: Vukcsevics 4, Révész, Hegedűs 9/6, Lewis 6/6, Plézer. Vezetőedző: Forray Gábor.

Hosszú idő után várt ránk újabb hazai bajnoki mérkőzés, ez pedig a Lauber Dezső Sportcsarnok lelátóin végigpillantva érződött is, ugyanis nagyon szép számmal látogattak ki a KTE elleni derbinkre szurkolóink. Ami az ellenfelet illeti, éppenséggel akadt törleszteni valónk a Kecskeméttel szemben, hiszen nem is olyan rég, egy utolsó másodperces triplával kaptunk ki ellenük idegenben. Most azonban két alapembere is hiányzott Forray Gábornak, hiszen Marko Djeraszimovics és Bozo Djurovics sem léphetett pályára – ők ketten együtt 43 pontot dobtak nekünk pár hete.

Az elején kifejezetten jól kezdtünk. Az látszott az első percekben, hogy nem feltétlenül lesz ez egy nagyon pontgazdag meccs, de azt azért még úgy is jó volt látni, hogy a védekezésünk nagyon feszes, hogy egy-két ponttal azért az első negyed nagyobbik részében a KTE vezetett. Ellenfelünkön a meccs ezen szakaszában nem látszott meg, hogy kissé tartalékosan állnak fel, Wittmann Krisztián vezérletével jól állták a sarat. Így aztán a második tíz percet egypontos hátrányból kezdhettük meg. Védekezésben azonban sikerült még egy fokozattal feljebb kapcsolni, ezt jelezte az, hogy bő négy percen át képtelen volt betalálni a gyűrűnkbe a Kecskemét. Igaz, hogy mi sem brillíroztunk az ellenfél palánkja alatt, azonban így is sikerült ellépnünk nyolc ponttal, 25-17-nél pedig időt is kértek a vendégek. Ez látszólag jól is jött, hiszen visszatérve a pályára azonnal érkezett egy Karahodzics-dupla, viszont nagyon gyorsan szereztünk két labdát, és dobtunk két könnyű kosarat, így ismét magához rendelte tanítványait Forray Gábor, akinek a bírókhoz is volt pár keresetlen szava, így egy technikait is begyűjtött azon melegében. Ennek is köszönhetően – hiszen Budimir köszönte az ajándékba kapott büntetőt – tíz ponttal léptünk meg ellenfelünktől, ez volt eddig a legnagyobb különbség a meccsen. Azonban a KTE játékosait sem olyan fából faragták, hogy ettől megtörtek volna. Nem is engedték, hogy tovább növeljük előnyünket, sőt, 33-27-nél már Alekszicsnek kellett magához rendelnie játékosait egy egyperces, meccsközi értekezletre. Innentől hol ismét meg tudtunk lépni tízzel, hogy a Kecsemét jött egy picit közelebb. Az első félidő utolsó fél percére 38-33-mal fordultunk rá, és Sulovicsnak hála 40-33-mal ért véget az első húsz perc.

A nagyszünet után aztán a vendégeknél egy új húzóember állt a csapat élére, Hegedűs ugyanis gyors egymásutánban szerezett négy pontot – egy triplával és egy büntetővel –, szerencsére azonban ez nem ijesztett meg minket. Csirics kintről talált be, Smith pedig elkezdte középtávolról szorgosan gyűjteni a pontokat. Négy perc elteltével már 49-37 állt a nagy eredményjelzőn, és ahogy haladtunk előre, egyre nyílt az olló. Köszönhetően többek között Andrija Csirics vajkezének, szerb játékosunk ugyanis újabb triplával terhelte a KTE kosarát, de egy betörés után, pincéreket meghazudtoló mozdulattal tett fel egy duplát is. A harmadik negyed végére már közel húsz volt közte, 64-46-ra vezettünk, így jó előérzettel várhattuk a záró felvonás. Ami egy Antóni triplával kezdődött, kisvártatva jött egy 2+1-es Ruják-akció, majd Antóni önfeláldozó labdaszerzése után egy kontra, egy Sulovics kosár (ez már a 10. pontja volt centerünknek), és egy kecskeméti időkérés. Nem csoda, hiszen 72-49-nél nem sok jót sejtetett a hátralévő bő nyolc perc a vendégeknek. Igaz, hogy ekkor kicsit megtorpant a támadójátékunk, jó három és fél percen át nem tudtunk betalálni, így a KTE is kicsit közelebb tudott férkőzni, egy 7-0-s vendégszéria után azonban Csirics, majd Horti is megbüntette a vendégek szellős védekezését, így az utolsó négy perchez érve is már biztosak voltunk benne, hogy a győzelem megvan. A végén ráadásként a közte húsz is meglett, még egy kicsivel több is – hála Bíró Levente csodálatos hármasának.

Összességében a csapat mindent megtett, hogy a hazai vereségek után egy győzelemmel meglágyítsa szurkolóink szívét, ami sikerült is, a záró dudaszó után ugyanis már zúgott a szép volt fiúk is!

Dragan Alekszics: - Az elején volt rajtunk némi nyomás, hiszen régen játszottunk hazai pályán. A második negyedtől magunkra találtunk és végig domináltuk a mérkőzést. Kemény játékot kértem védekezésben, főként Karahodzsics ellen, ebben pedig benne volt a több személyi hiba, de megoldottuk. Köszönjük a szurkolóink támogatást, ez nagyon sokat jelentett nekem, és a fiúknak.