PVSK-Veolia–Atomerőmű SE 85-78 (20-21, 29-18, 17-23, 19-16)

Kosárlabda-NB I., férfiak. Pécs, zárt kapuk mögött. V.: Papp (Nagy, Lengyel).

PVSK-Veolia: Ruják 8, Funderburk 17/6, Carev 3/3, Budimir 13/3, Brkics 17/3. Cs.: Demeter, Meleg 4, Lewis 21/9, Dragasevics 2. Vezetőedző: Dragan Alekszics.

Atomerőmű SE: Carpers 16/6, Shepeard 11, Valerio 5, Jackson 8/3, Lóránt 7/3. Cs.: Kovács Á. 4, Eilingsfeld 17/3, Kis, Paige 3/3, Gulyás 2, Velkey 5/3. Vezetőedző: Dzunics Braniszlav.

Három hét csend után költözött ismét élet a Lauber Dezső Sportcsarnokba. No, persze nem olyan, mint a hajdanvolt, vírusmentes szép időkben, hiszen szurkolók továbbra sem lehettek a lelátókon, de azért mégiscsak bajnoki meccsre készülhettünk. Méghozzá a Paks ellen, azaz az izgalmak is garantáltak voltak.

Legalábbis ebben bíztunk, azonban öt perc sem telt el, és kicsit meginogott az ebbe vetett hitünk. A Paks ugyanis 12-6-ra lépett meg villámgyorsan, így még az első negyed felénél sem jártunk, máris időkérésre szánta el magát Dragan Alekszics. Muszáj is volt kikérnie idejét, hiszen támadásban elég sok pontatlanság csúszott a játékunkba, az ebből szerzett labdákkal pedig lerohant minket az ASE. A gyors eligazítás azonban roppant hatásosnak bizonyult, ugyanis egészen más felfogásban jöttünk vissza a pályára. Kemény melóval sikerült is visszajönni a Paks nyakára, a negyed végén Lewis hármasával már csak egyetlen pont volt a hátrányunk.

És milyen amikor egy üzlet beindul? Nos, erről Mike Lewis tudna mesélni, ugyanis a második negyed első pontjai szintén az ő nevéhez fűződtek. Mindjárt három! Ezzel a vezetést is átvettük, és az irányítást is. Jól és keményen védekezetünk – egyedül Eilingsfelddel nem tudtunk mit kezdeni a gyűrű alatt –, elöl pedig mindig akadt valaki, aki bosszantotta a paksiakat. Amikor Brkics egy labdaszerzés után kis híján a gyűrűt leszakítva zsákolt, már hat ponttal vezettünk, így a meccsen először a vendégek edzője is T betűt formázott kezeiből. Ez sem segített azonban sokat a Pakson, merthogy szokatlanul sok hibával játszott Dzunics együttese. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy mi nagyon megkeserítettük ellenfelünk életét. Mindeközben pedig még a triplák is szépen potyogtak, így a hatpontos előnyünket nem csak tartottuk, de egyre gyakrabban kacsintgattunk a tízpontos vezetés felé. A negyed végére pedig meg is lett, így a félidőben 49-39 állt a nagy eredményjelzőn.

Elbizakodottak azonban nem lehettünk, hiszen az azért sanszos volt, hogy a Paks nem játszik le még egy olyan félidőt, amely során 11/1-es triplamutatót hoz össze. Nos, erre a gondolatra rímelve Jackson rögtön egy hármassal nyitotta a harmadik negyedet. Sőt, gyorsan utána jött egy paksi dupla is, azonban ez volt a kisebbik gond. Az igazi problémát az jelentette, hogy három és fél percen át nem tudtunk betalálni… Egyetlen szerencsénk volt, hogy az öt gyors paksi pontot leszámítva ez idő alatt mi sem engedélyeztünk több kosarat ellenfelünknek. Ezt követően azért beindult a pontgyártás, mid a két oldalon. Szerencsénkre azonban nem nagyüzemi jelleggel, bár az ASE így sokkal jobban állt, mint a nagyszünet előtt. A tízes előnyünk menet közben 4-6 pont körül mozgott, a harmadik negyed végén épp 4-en állt, 66-62-ről várhattuk az utolsó tíz percet.

A záró felvonásban bő három percnek kellett ahhoz eltelnie, hogy biztosak legyünk benne: idegörlő lesz a hajrá. Ekkor ugyanis jött néhány reklamálásra okot adó játékvezető ítélet, egy-egy érthetetlenül kimaradó lehetőség, pár eladott labda, és a végén egy Lóránt-tripla, amivel 68-68-ra alakult az eredmény. Az ilyenkor kötelező időkérésről visszatérve azonban Kovács is betalált, így már nekünk kellett az eredmény után futnunk. Innentől pedig egy eszeveszett rohanás kezdődött meg. Néha még a labda útját is nehéz volt követni. Kimaradó ziccerek sokasága után azonban Lewis hármasa volt az a pont, amikor ismét sikerült visszavennünk a vezetést, 75-72 volt ekkor az állás. És világ láss csodát, a lehető legjobbkor találtunk vissza ahhoz a játékhoz, ami az első félidőben eredményre vezetett már. Sziklaszilárdan védekeztünk, a szerzett labdákkal is jól sáfárkodtunk, és büntetőzés közben sem remegett meg a kezünk. Nem úgy az egyre idegesebbé váló paksiaknak. Amikor másfél perccel a vége előtt már 85-76-re vezettünk, tudtuk jól: ez a meccs megvan!

Meg is lett. A hosszú szünet után egy elképesztően fontos bajnokit húztunk be. Ezzel a győzelemmel pedig tettünk egy jókora lépést a nyolcba jutás felé!

Dragan Alekszics: - Erősebben tudtunk játszani, mint a szünet előtt, jól használtuk ki az időt a felkészülésre. Újjáépítettük magunkat, fizikálisan sokkal jobban nézünk ki, mint három héttel ezelőtt. Gratulálok a játékosoknak, az egész meccsen 100%-ot nyújtottak. Voltak hullámzások a játékban, de végig keményen küzdöttek, és akartak védekezni, futni, így pedig mindig van esélyünk a győzelemre. Nagyon fontosak ezek a hazai győzelmek, hogy legyen esélyünk a nyolcba kerülni, de ez a többi csapattól is függ. Ma elégedett voltam a látottakkal, és remélem, hogy ez így is marad a szezon végéig.