Rég volt már példa arra, ami a Szeged elleni mérkőzésünk előtt. Nevezetesen, hogy teljes csapattal készülhettünk egy bajnokira. Most ugyanis mindenki bemelegített, egyetlen hiányzónk sem volt. Egyedül csupán Bíró Levente kapcsán volt valószínű, hogy egyelőre nem fog pályára lépni.

Nagyon úgy fest, hogy az egy hetes kihagyás és az, hogy meglehetősen hosszú volt ezúttal a kispadunk, megnyugtatta játékosainkat. Az első percektől kezdve ugyanis az érződött, hogy könnyed természetességgel jászunk. Bár az SZTE igyekezett szokásos, sokat futó kosárlabdájával előrukkolni, tekintettel arra, hogy eladott labdánk alig-alig akadt, nem nagyon volt hova futniuk. Legfeljebb azt követően, hogy Funderburk, Brkics vagy épp Budimir bevette a gyűrűjüket. Merthogy ezekre több példa is akadt. Jól játszottunk, a védekezésünk is rendben volt, így teljesen megérdemelten húztunk el hat ponttal az első egyed végére. Lényegét tekintve a második tíz perc sem hozott 180 fokos fordulatot. Igaz ugyan, hogy a Szeged azért igyekezett kicsit csipkedni magát, és ebben a periódusban mi sem annyira zártunk szorosan a saját palánkunk környékén, elől szerencsére mindenért kárpótoltak minket Rujákék. A hatpontos előny volt, hogy tízre is duzzadt már. Még akkor sem kaptunk agyérgörcsöt, amikor egy lepattanó után menteni igyekezett Brkics, aki végül saját gyűrűnkbe paskolta a labdát. Pedig bizony egy ennél csak egy fokozattal izgalmasabb mérkőzésen lehet, hogy leborulunk a székről ezt látva. Most azonban úgy voltunk vele, hogy belefér ez is. Nincs ok az aggodalomra. A félidőre 47-39-es vezetés birtokában mehettünk.

Az előnyünk aztán a nagyszünet után csak tovább nőtt. Kicsit talán bele is kényelmesedtünk a helyzetbe, ugyanis egy Szekulovics-időkérés után a Szeged Govens vezérletével egy csapásra visszajött a meccsbe. Volt is egy kis fejmosás a mi kispadunknál is – ami gyümölcsözőnek bizonyult, pillanatok alatt összekapta ugyanis magát a csapatunk. Így az utolsó tíz percre már úgy fordulhattunk, hogy már ismét lőtávolságon kívül volt a Szeged. A vendégek ennek ellenére nagyon nagyot küzdöttek! Akadt is egy olyan periódusa a meccsnek, amikor bőven bene volt a levegőben a fordítás. Nálunk azonban játékosaink emlékében még nagyon élénken élhetett a Sopron elleni vereségünk. Úgy voltunk tehát vele, hogy kétszer nem lehet ugyanúgy kikapni! Nem is kaptunk ki! Bár 72-71-es állásnál a Szegednek vagy három esélye is volt a vezetés átvételére, végül Brkics triplájával mi léptünk egy nagyot a győzelem felé. Majd Lewis hármasával egy még nagyobbat. Olyan nagyot, hogy innen már nem is volt visszaút a Szeged számára.

Egy rendkívül fontos mérkőzést nyertünk meg hazai pályán, ráadásul mindezt összességében érett, okos, és a mérkőzés nagy részében remek játékkal. Ráadásul végig vezetve. Egy hét múlva folytatjuk, Kaposváron a KKK ellen játszunk TV-s meccset.

Dragan Alekszics: - Minden hazai mérkőzés nagyon fontos számunkra, ezért nagyon fontos győzelmet szereztünk. Jól kezdtük a meccset, kontrolláltuk a játékot 40 percen keresztül, és ennek meg is lett az eredménye. A harmadik negyedben megvolt az esélyünk arra, hogy nagy különbséget alakítsunk ki, de ez végül nem sikerült, mert a második félidőben sokkal jobban védekeztek a vendégek. A végére szoros állás alakult ki, de mi jobban koncentráltunk, és nagyobb nyomást tudtunk ellenfelünkre helyezni. Gratulálok a játékosaimnak, az elsőtől az utolsó percig keményen védekeztek. Remélem, hogy ez a jövőben is így lesz.