A fiatal kosarassal beszélgettünk...

Ez az első alkalom, hogy Amerikán kívül játszol. Hogy tetszik ez a miliő?

Nagyon furcsa elsőre minden. Márhogy a kosárpályán kívül – mert a játék, illetve maguk az edzések nagyon hasonlóak. A pályán kívül azonban minden furcsa még nekem, de annak nagyon örülök, hogy van itt amerikai kosaras rajtam kívül is, ő majd biztosan segít mindenben.

Azt mondtad, hogy a játék maga nem furcsa. Mire gondolsz?

Arra, hogy végül is a tréningek hasonlóak mint odahaza. Mondjuk annyi különbséggel, hogy itt sokkal több a nevetés. Tényleg olyan, mintha mindenki nagyon élvezné ezt az egészet. S ebbe az edző is beletartozik, ő is sokat poénkodik. De maguk a taktikai elemek, az elzárások, a védekezési elváltások hasonlóak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell nagyon odafigyelnem.

Mit tudsz a magyar kosárlabdáról?

Semmit az égvilágon. A szabályok ugyanazok, nem? Na, ennyi elég is. Az láttam, hogy szinte mindenki nagyon fiatal a pécsi csapatban, szerencsére beszélnek angolul, úgyhogy nincs gond a kommunikációval. Azt gondolom, hogy ha ez a fiatalos lelkesedés, ami jellemzi a gárdát, megmarad, s jön hozzá egy jó taktika, akkor sok szép sikert érhetünk el együtt.