Vezette: Török, Szabó, Hervay.

PVSK: Nelson 8, SUPOLA 12/6, SMITH 14/3, BUDIMIR 27/9, SEJFICS 16. Cs.: BÍRÓ O. 8/6, Halász 3/3, Harazin 4, Krnjajski, Bödör, Demeter, Popgyákunik. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Sopron: THREATT 16/12, RUJÁK 13/3, Lewis 3, Dénes 3/3, Spica 8. Cs.: Dufault 13, MILLS 17/3, Tóth G. 4, Takács, Bán, Élő. Vezetőedző: Sabáli Balázs.

A bajnokság során eddig bevehetetlen várnak bizonyult NB I.-es csapatunk otthona, a Lauber Dezső Sportcsarnok, hiszen a Kaposvár, a Kecskemét és a Falco is kapitulált már nálunk. Csütörtökön este a Sopron ellen az volt tehát a tét, hogy marad-e az itthoni hibátlan mérleg, illetve, hogy tapadni tudunk-e tabellán a közvetlen élmezőnyhöz.

Az első negyed első pár perce után elégedetten csettinthettünk egyet, hiszen úgy kezdtünk Sabáli Balázs csapata ellen, ahogyan az egy otthon még veretlen gárdához illik. Budimir jeleskedett az első percekben, betörésből és távoltól is eredményes volt, Sejfics pedig egy szép kettő plusz egyes akció végén kocoghatott hátra mosolyogva. A 8-2-es kezdés bíztató volt. Ugyan Ruják és Threatt is gyűjtögette közben a pontokat, volt már a negyed közepén 10-10 is, de az első tíz perc végéhez érve így is több mint magabiztos előnyre tettünk szert.

Aztán a világ nagyot fordult körülöttünk a folytatásban, a Sopron ugyanis nagyon agresszív védekezésre váltott, ráadásul egyre jobb hatásfokkal dolgozott a gyűrűnk alatt is, így a tíz pont feletti vezetésünk nagyon gyorsan elkezdett apadni. Csirke Ferenc időkérésekor azért még volt belőle négy egység, de az is hamar eltűnt, sőt a vendégek fordítani tudtak. Szerencsére azért Sejfics nagyon jókor szedett össze egy lecsorgót, Supola pedig hanyag eleganciával rámolt be egy triplát a sarokból, így a félidőben azért nálunk volt az előny (41-39-re vezettünk a 2. negyed után).

A nagyszünetet követően aztán el kellett telnie pár percnek, hogy felvegyük a ritmust, szerencsénkre azonban a kisebb hullámvölgyet Dénesék nem tudták igazán kihasználni, így Smith és Budimir fontos pontjaival tartani tudtuk a vezetést, sőt, a félidei kettőről hatra nőtt a differencia a két csapat között.

Ami pedig a záró felvonásban történt, arra nehéz szavakat találni. Hosszú perceken át szinte hiba nélküli védekezést mutattunk be, közben Bíró Olivér kétszer egymás után, szinte ugyanonnan dobott hármast, így még az sem szegte igazán kedvünket, amikor Smith akart zsákolni egy elementáris erejűt, de a labda a gyűrű tövéről vágódott ki. Bőven belefért ugyanis ez. Budimir rengeteget vállalt magára, és már az sem okozott fejfájást, amikor Threatt vagy Mills elsüllyesztett egy-egy triplát. A különbség ugyanis csak nőt, egésze addig, amíg már 23 ponttal nem vezettünk. Az addig szoros, izgalmas meccs véget ért, és igazi örömjátékot láthattunk a mieinktől. Csirke Ferencnek még az is belefért, hogy a végén négyet cserélve felküldte a pályára Demetert, Krnjajskit, Popgyákunikot és Bödör Bencét. A Sopron ugyan ekkor tudott még kicsit faragni a hátrányából, de őszintén szólva ezzel már nem nagyon foglalkoztunk.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a játékosaimnak. Úgy érzem, hogy ez egy hatalmas tett volt, hogy egy ilyen zalaegerszegi mérkőzés után így megnyertük ezt a mérkőzést. Azt is mondhatnám, hogy tökéletes, éret játékkal. Nagyon jól kezdtünk és simán vezettünk, ez önbizalmat adott a játékosainknak. Azért az tudtuk, a Sopron annál sokkal jobb csapat, hogy 15-20 ponttal vezessünk végig ellenük. Meg is fordították a mérkőzést, de itt mutattuk meg megint, hogy nem esünk össze. Nem ijedtünk meg amikor a Sopron átvette a vezetést, mindig volt olyan játékos, aki hozzátett a pályán. Ez a mostani csapatunk a legfőbb erőssége. Köszönjük a szurkolóknak, hogy megint kitettek magukért. Dolgozunk tovább. A jövő héten nagyon fontos mérkőzést játszunk, megduplázhatjuk a mai győzelmünk értékét, ha idegenben nyerni tudnánk.