Pécsi VSK-VEOLIA - Kecskemét 102-85 (28-20, 25-27, 17-24, 32-14)
Férfi Kosárlabda NB I. alapszakasz, 2. forduló. Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok (zárt kapus)
Vezette: Győrffy, Söjtöry, illetve Nagy V.

PVSK-Veolia: Ruják 14/6, Lewis 24/6, Demeter 5/3, Budimir 18/9, Meleg 6. Csere: Funderburk 27/3, Brkics 8, Bíró L., Dragasevics, Rátvay T.. Vezetőedző: Dragan Alekszics. Kecskemét: Pesakovics 3/3, Thomas 19/6, Kucsera, Djeraszimovics 19, Karahodzsics 5. Csere: Wittmann 21/12, Horti 9, Dramicsanyin 9/3, Lukács, Körmendi. Vezetőedző: Váradi Kornél.

A nem kicsit bosszantó szegedi vereség után egy olyan bajnoki várt ránk hazai pályán a Kecskemét ellen, amely előtt nehéz volt okosnak lenni. Egyrészt azért, mert a két csapat szinte hajszálra ugyanúgy állt a bajnokságban, másrészt pedig azért, mert a KTE a koronavírus miatt több mint egy hónapja nem játszott mérkőzést.

Ez mondjuk a vendégek játékán egyáltalán nem érződött, mi viszont láthatóan nagyon nagy koncentrációval igyekeztünk elkezdeni a mérkőzést. Nem is volt ebben hiba, Budimir, Meleg és Funderburk kosaraival villámgyorsan 7-2-es előnyre tettünk szert. Azonban a Kecskemét is elkezdett bemelegedni – ráadásul a cserepadról beszálló Wittmann révén a triplák is megérkeztek a túloldalon. Az első negyed közepén volt is egy pillanat, amikor a vendégek át tudták venni a vezetést, de ez nem tartott sokáig. Támadásban nagyon jó volt nézni Dragan Alekszics tanítványait. Érezhető volt, hogy ez egy olyan nap, amikor nem csak az önbizalom, a dobókedv, de a pontosság is a helyén van. Az első negyed végén, amikor Lewis egy betörés után 28-20-ra módosította az eredményt, Váradi Kornélnak ki is kellett kérnie első idejét. Az eredmény viszont a kisszünetig már nem változott. És aztán a második negyed első perceiben sem nagyon mozdult a differencia. Folyamatosan 8-10 ponttal vezettünk, és igazából egyetlen dolog miatt kellett bosszankodnunk. Nagyon gyors ütemben gyűltek a személyi hibáink. A 14. percben már úgy álltunk, hogy Meleg, Bíró és Brkics is három-három faulttal állt. Illetve ekkor már ült, a padon. Alekszicsnek be kellett dobni a mélyvízbe a fiatal Rátvay Balázst is. Ezt pedig a Kecskemét igyekezett is kihasználni, pillanatok alatt 39-35-re alakult az eredmény. A Kecskemét pedig egyre csak közeledett. Rátvay közben nem vallott szégyent, bátran vette fel a harcot Karahodzsiccsal a palánk alatt, és a támadásoknál is ügyesen segített a kisemberek dolgát. Ennek ellenére, 43-41-nél azért benne volt a levegőben, hogy jön hamarosan a vendég fordítás. De nem jött! Előbb Budimir, majd Demeter vágott be egy-egy triplát, aztán Funderburk zsákolt egy egykezeset. Ez pedig elegendő is volt ahhoz, hogy a félidőhöz érve már ne kelljen attól tartanunk, hogy Wittmannék ledolgozzák az első negyedben összeszedett hátrányukat.

A nagyszünetben végigböngészve a statisztikát, szembeötlő volt a faultok számában mutatkozó különbség. Míg nálunk 19 személyi hiba szerepelt a lapon, addig a túloldalon csupán 11. Ez pedig azért adott okot egy kis fejfájásra. De elég gyorsa elfeledkeztünk erről, az ugyanis sokkal rosszabbul esett, hogy a KTE 7-0-val indította a harmadik negyedet, ezzel pedig át is vette a vezetést. Az volt a fura, hogy igazából nem volt nagyon baj a játékunkkal. Rendre megtaláltuk a dobóhelyzeteket – de egyszerűen nem akart beesni semmi. A túloldalon viszont Djeraszimovics és Wittmann szépen termelte a pontokat, így 59-64-nél komolyan elkezdtünk aggódni. Még szerencse, hogy Lewis triplája és Ruják közelije után mégis vendég időkérés következett. A negyed hajrája aztán megint Kecskemétnek sikerült kicsivel jobban, ezért is volt nagyon fontos, hogy mentve a menthetőt, Lewis dudaszós duplájával legalább egy pontra fel tudtunk jönni. A záró felvonás első perceiben aztán 72-72-nél befagyott az eredmény. Ezért is esett különösen rosszul, hogy Horti révén a vendégek tudtak lépni egyet. Igen ám, csakhogy sokadszor a meccsen, megint jött egy hatalmas energiafröccs részünkről, és mire ideje lett volna bármit is reagálnia ellenfelünknek, már 82-77-re vezettünk! Az azonban egyre bántóbb volt, amilyen egyoldalúan jöttek a fújások. Szűk négy perccel a vége előtt már 29 személyinél jártunk, három játékosunk is a kipontozódás szélén lavírozott. Ez azonban a legkevésbé sem zavarta csapatunkat. Mintha nem is az utolsó három percre fordultunk volna, valami elképesztő lendülettel vettük kezünkbe a meccset. Szabályosan átrohantunk a Kecskeméten, és elhúztunk alaposan, 90-79-re. Innen már nem volt visszaút ellenfelünk számára, mi pedig, megérezve a vérszagot, igyekeztünk minél több szöget verni a Kecskemét koporsójába. Meg kell hagyni, sikerült is!

Nem csak nagyon simán megnyertük végül a mérkőzést, de ismét száz pont fölé jutottunk. Mondjuk ilyen utolsó negyeddel – tíz perc alatt 32 pontot dobtunk –, nem is lehetett más a vége. Szombaton Zalaegerszegen folytatjuk...

Dragan Alekszics: - Tudtuk, hogy frissek lesznek a vendégek az első 20-30 percben, mert már régóta nem játszottak. Próbáltuk a meccs elejétől nyomás alá helyezni őket, hogy egyre fáradtabbak legyenek. Volt, amikor ez sikerült, és volt, amikor kevésbé, ezért egál meccs alakult ki. Az utolsó negyedre elfáradtak, mi viszont magas szinten tudtuk tartani a védekezésünket, és ezzel nyertünk. Gratulálok a játékosaimnak! Négy-öt meccset játszottunk tíz nap alatt, ami nem egyszerű. Gratulálok a Kecskemétnek is, jól játszottak a hosszú szünet után, főleg az első 30 percben, csak a végére fáradtak el. Sok sikert kívánok nekik a szezon folytatásában!