Vezette: Benczur, Farkas, Minár.

PVSK: Durham 9, Supola 10/6, Antóni 18/12, Budimir 13/3, Sarlija 12. Csere: Simon K. 6, Demeter, Dukic 18/6, Harazin 2, Bíró O. 2, Krnjajski, Popgyákunik 3/3. Vezteőedző: Csirke Ferenc. MAFC: Hot 14/3, Fodor M. 16/6, McRay 11, Misek 9/3, Cvetkovics 10. Csere: Davis 2, Lakits 2, Lakosa 5/3, Peringer, Katona, Bordács, Szanyi. Vezetőedző: Garai Péter.

Jabril Durhammel a kezdőben csaptunk bele a MAFC elleni bajnokiba, ami már önmagában is nagy szó volt, tekintettel arra, hogy amerikai játékosunk beteg volt az elmúlt napokban, így edzeni sem nagyon tudott. A megszokottnak mondható felállásunk mondjuk így is változott kicsit, hiszen Demeter Attila helyett ezúttal Antóni Csanád került be a kezdő ötösünkbe.

Szó se róla, Durham játékán kicsit meg is látszott a kihagyás, kicsit bizonytalannak tűnt a mozgása az első percekben. Ez azonban komolya hatással nem volt a mérkőzés alakulására. Az már sokkal inkább, hogy kicsit álmoskásan kezdett mind a két gárda. Ennek folyományaként nem is igazán tudott az első negyedben egyik fél sem dominálni, így az, hogy ezt a periódust döntetlennel zártuk, nem is volt meglepő. A két perces pihenő után aztán gyorsan felpörögtek az események. A MAFC szempillantás alatt magához vette a vezetést, majd nagyjából ugyanilyen gyorsan reagáltunk a vendég-rohamra, 36-30-nál már a mienk volt az előny. Innen a félidő előtt még egyszer ugyan visszajött a MAFC, de a negyedet, és a félidőt remekül zártuk, Antóni hármasa a sarokból már azt jelentette, hogy tíz ponttal vezetünk. (A félidő állása: 50-40)

Ami pedig a második félidő elején történt, azt bizony jó volt nézni. Ötletesen, változatosan támadtunk, és szinte bármit is csináltunk, abból pontok születtek. Budimir-betörés, Antóni-tripla vagy épp Supla-egy-egyezés? Teljesen mindegy volt, a végük ugyan az lett: ünneplés.Az pedig már csak hab volt a tortán, amikor 64-42-nél bejött Dukic, és bóják módjára kerülgette a rajta „védekező” vendég játékosokat. A helyzet pedig az, hogy innentől kezdve már nem nagyon maradt nyitott kérdés. A MAFC talán idejekorán fel is adta a meccset, mi pedig nem engedtünk a szorításból. Mentünk előre, és még ha esetleg be is esett egy-egy bravúros kosár az ellenfélnél, akkor is mindig volt valaki, aki le tudta törni a lelkesedést a fővárosiaknál. Antóni negyedszer is bezúdított egy triplát, de Dukic vajkezű hármasa is élményszámba ment. A legnagyobb ovációt azonban Simon Kristóf, labdaszerzés utáni hatalmas zsákolása váltotta ki. Csirke Ferenc a végére még Boris Krnjajskit és Popgyákunik Balázst is pályára tudta küldeni – Balázs ráadásul hideg kézzel is berámolt egy trojkát a végén.

Az őszi, harminc pontos vereség után ugyan most nem lett meg a hasonlóan nagy győzelem, de azért a 93-69 után elégedetten tekinthetünk vissza erre a bajnokira. Most már csak azért kell kicsit szurkolni, hogy a második félidőben a térdéhez kapó Supola Zoltán sérülése ne legyen súlyos...

Csirke Ferenc: - Puhán kezdtünk, és sok volt az eladott labdánk, de ez a második félidőben tudtuk korrigálni. Remélem, Supola Zoltán sérülése nem súlyos, ennyi áldozatot nem ér meg ez a győzelem. Készülünk a Magyar Kupára, bajnoki mérkőzésünk csak márciusban lesz. Köszönjük a szurkolóinknak, hogy a vereségeink ellenére ma is sokan kijöttek, és támogattak minket.