Vezette: Cziffra, Fodor A., Goda.

PVSK-Veolia: Durham 16/3, Brooks 11/6, Antóni 9/9, Budimir 23/9, Sarlija 5. Csere: Simon K. 5/3, Harazin 6, Bíró O. 6/6. Vezetőedző: Csirke Ferenc. DEAC: Martinics 23/9, Jones 20/6, Lilov 3/3, Bognár 16/3, Armwood 12. Csere: Velkey 5/3, Lauderdale 6, Molnár A. 3/3, Kósa. Vezetőedző: Berényi Sándor.

Még el sem kezdődött a DEAC elleni bajnokink, de szurkolóink máris ünnepelhettek. Volt is mit, hiszen a kezdés előtt Bíró Olivért köszöntöttük, hiszen a Kaposvár ellen, hosszabbításban megnyert meccsen játékosunk megszerezte ezredik pontját PVSK-s színekben!

Aztán a feldobás utáni első tíz percben is volt oka a lelátón helyet foglalóknak, hogy kiabáljanak, tapsoljanak és éltessék Budimirékat. Ami a dobóformát illeti, nagyon úgy tűnt, hogy nagy napot fogott ki csapatunk, az első negyedben 8-ból 5 triplát, és 9-ből 8 duplát értékesítettünk. Csapatkapitányunk, Veljko Budimir játékán pedig nagyon látszott, hogy a Kaposvár elleni gyengébb produkciót ki akarja javítani – 12 pontjával egy játékrész alatt sikerült is. Mire a negyed végére értünk, 31 pont állt csapatunk neve mellett, igaz a 26 debreceni pont jelezte, hogy a védekezésen még bőven van mit csiszolni.

A második negyed elején aztán, amikor a Debrecen egy kicsivel kezdett közelebb férkőzni, jött a pályára új „ezredesünk”, Bíró Olivér, és két támadásból bevert két triplát, ez pedig láthatóan meghozta a társak kedvét is, a negyed közepéhez érve már tíz pont feletti előnyünk volt, 45-33-ra vezettünk. Aztán a félidő utolsó három percében kicsit megtorpant a csapat, ezt pedig bizony könyörtelenül ki is használta a DEAC, amely az utolsó másodpercekben akár még egyenlíthetett is volna, végül azonban három pont megmaradt az előnyünkből a nagyszünetre.

A bő tíz perces pihenő alatt pedig úgy tűnik, kicsit elmacskásodhattak a lábaink, hiszen a vendégek egy 6-0-s sorozattal rögvest átvették a vezetést, Csirke Ferenc időt is kért. Ez meg is fogta a debreceniek rohanását, igaz azért a következő percekben is tört borsot az orrunk alá Martinics, vagy épp Jones. A DEAC a harmadik negyedben gyakorlatilag végig tartotta párpontos előnyét, és bizony a szurkolóink érezték, hogy minden egyes támadásnak, minden egyes apró megmozdulásnak nagyon nagy jelentősége van ezen a meccsen. A pályán sem volt kicsi a feszültség, Durham egy ízben például Armwooddal talált egymásra, egy kis kakaskodás ki is alakult köztük, de végül nem lett belőle semmi komoly.

Az utolsó negyedet kétpontos hátrányból kezdtük meg, és biztosak lehettünk benne, hogy irgalmatlanul nehéz dolgunk lesz. Az is lett. Olyannyira, hogy négy perccel a vége előtt már 75-82 volt az állás oda. Innen egy időkérés után azonnal feljöttünk három pontra Budimir és Durham dupláival, de a DEAC nem tört meg ettől, és 1:11-gyel a vége előtt már ismét Csirke Ferencnek kellett időt kérnie, újfent héttel vezetett ugyanis a vendéggárda. Be kell vallani, ez innen már veszett ügynek tűnt. Sajnos az is volt. Végül 88-81-re nyert a DEAC, amely három negyeden keresztül, ha nem is sokkal, de egy kicsivel mégis többet tette a győzelemért.

Csirke Ferenc: - A sérülések, betegségek miatt csak csütörtök este tudtunk először teljes csapattal edzeni, ez meg is látszott a mai mérkőzésen. Nagyon sokat egyénieskedtünk, rosszul dobtunk, elvesztettük a lepattanócsatát, és a gyűrű alól kevés pontot szereztünk. Csak kinti dobásokkal nem tudtunk nyerni. Ha így játszunk Zalaegerszegen, semmi jóra nem számíthatunk.