PVSK-Veolia–Zalakerámia ZTE KK 60-79 (9-25, 12-18, 20-22, 19-14)

Kosárlabda-NB I., férfiak, alsóházi középszakasz. Pécs, 400 néző. V.: Mészáros, Goda, Kovács.

PVSK-Veolia: Haynes-Jones 11/3, Goldring 2, Carpenter 7/3, Ivosev 9/3, Brkics 13. Cs.: Popadics, Donaldson 6, Meleg 9, Hőgye, Bíró O. 3/3, Farkas. Vezetőedző: Andrija Csirics.

Zalakerámia ZTE KK: Wilson 12, Takács 1, De Cosey 21/6, Barnett 15, Horti 3. Cs.: Holton 15/9, Révész 2, Parks 4, Németh 6, Polster. Vezetőedző: Emir Mutapcsics.

Ha hazai, akkor nyerni kell! Ezzel a felütéssel vártuk a ZTE elleni bajnokit ma este, de az meccs felvezetése azért rontott kicsit a reményeinken. Illés Máté ugyanis az egyik edzésen sérülést szenvedett, és nem tudta vállalni a játékot, így egyel csökkent is Andrija Csirics variációs lehetősége.

Persze az egészen rosszul sikerült első négy perc nem ennek a számlájára írandó. Merthogy sem védekezésben, sem pedig támadásban nem tűnt úgy, hogy valóban ott lenne a csapat fejben. A ZTE nagyon könnyen tudott kosarakat szerezni, mi pedig eléggé tanácstalannak tűntünk elől.

Nem is csoda, hogy Csirics időt kért, amikor még az első negyed felénél sem jártunk, hiszen 13-4-re vezetett a Zete. És bár a rövid eligazítás után úgy tűnt, hogy valami változik pozitív irányba, de Ivosev triplája és Goldring kosara után nem jött a folytatás. Mármint valóban nem jött. Az első negyedben összesen 9 dobott pontig tudtunk eljutni. A 25 egerszegivel szemben ez bizony nagyon rosszul nézett ki.

A második negyed feléhez érve pedig csak még rosszabb lett az összkép. Ugyan egy ideig úgy tűnt, hogy legalább kiegyenlítetté vált a játék, de jött néhány újabb érthetetlen hiba, és szempillantás alatt ellépett 22 ponttal a ZTE. Ennél közelebb pedig képtelenek voltunk férkőzni a nagyszünetig. Az egyetlen pozitívum a második tíz percben az volt, hogy valamivel jobb lett a védekezésünk, de ez is csak annyira volt elég, hogy legalább nem nőtt 30-ra a differencia.

Nem is volt kérdés, hogy 180 fokos fordulatot kell venni gyakorlatilag mindennek ahhoz, hogy egyáltalán vissza tudjunk jönni a meccsbe. Nos, ha eszeveszett felzárkózásról nem is beszélhettünk, azért jól kezdtük a harmadik negyedet. Láthatóan sokkal keményebb védekezéssel vártuk a Zetét, elől pedig végre elkezdtek beesni a dobásaink.

Bő három perc alatt sikerült hat pontot faragnunk, a vendégek mestere pedig érezte is, hogy időt kell kérnie. És milyen jól tett... Merthogy miután eligazította játékosait, rögtön jött is 5 zalai pont. És bár a negyed hátralévő része nem nézett ki rosszul – sajnos a mi szempontunkból jól sem. Főleg, hogy a negyed végén, a dudaszó pillanatában beesett Holton triplája, ezzel pedig az addigi legnagyobb különbség alakult ki. Tíz perccel a vége előtt 24 pontos hátrányban voltunk, túl sok reményünk tehát nem maradt.

Szó se róla, legalább megpróbáltuk a lehetetlent. Harcosan, keményen küzdve álltunk ugyanis bele a záró etapba, aminek valamelyest meg is lett az eredménye, elkezdett ugyanis olvadni a hatalmas különbség. Azonban ahányszor csak épp nagy lendületet vettünk volna, mindig jött egy-egy bosszantó vendégkosár, ami az igazán komoly felzárkózást meggátolta.

Ahogy pedig telt az idő, úgy vesztették el játékosaink maradék hitüket is. A meccs összképét nézve a 19 pontos vereség sajnos még így is inkább ránk nézve hízelgő. És bármennyire is fáj ez, nincs rá idő, hogy a sebeinket nyalogassunk, a középszakasz ugyanis robog tovább. Nekünk az összes hátralévő meccsünk élet-halál kérdése lesz.

Andrija Csirics: - Az első másodperctől nem koncentráltunk, nem voltunk itt fejben. Ilyet még életemben nem láttam, de az elmúlt két hétben tízszer keményebb edzéseket tartottunk, mint amilyen ez a mai meccs volt. Keresem folyamatosan a megoldást, hogy felrázzam őket, de mindenből vesztettünk.

Kapcsolódó hírek