Újbuda-MAFC–PVSK-Veolia 95-79 (29-27, 26-16, 22-21, 18-15)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, döntő, 4. mérkőzés.

Újbuda-MAFC: Polgárdy 15/6, Pintér, Archibald 28/9, Pápai 5, Bordács 10. Cs.: Katona 7/3, Komma 7/3, Buzás 12/6, Biber 5, Kovács L. 6/3. Vezetőedző: Lakits András.
PVSK-Veolia: Igrutinovics 14, Németh A. 4, Plézer 6/3, Antóni 5/3, Horti 19/3. Cs.: Frank 11/3, Mokánszki 11/3, Halász 5/3, Bíró O., Radó 2, Molnár M. 2. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Ismét szűkösnek bizonyult a MAFC csarnokának vendég szektora, ami persze a tét nagyságát nézve nem is csoda. Úgy léphettünk ugyanis pályára, hogy ha nyerünk, már ünnepelhetünk is.

Persze tudtuk jól, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és még azért bennünk lehetett az első fővárosi meccs emléke is. Az azonban kifejezetten bíztató volt, hogy ezúttal nem kezdtük puhán a meccset, sőt Igrutinovics dinamikus játékával nem is nagyon tudott mit kezdeni a hazai csapat. Azért támadásban Archibald és Polgárdy így is jól muzsikált, és sajnos a lepattanókat ezúttal is nagy fölényben hozta el ellenfelünk. Ezzel együtt, az első negyed derekán, Plézer majd Horti triplája után már vezetünk is. Igaz nem sokáig, de láthatóan egy igazi ki-kimeccs bontakozott ki, ahol tíz perc után két ponttal vezetett a MAFC.

Majd a második negyed elején Frank triplája máris minket juttatott előnybe, hogy aztán a hazaiak szerezzenek gyorsan nyolc pontot, és kérjen időt Szekulovics. Azonban a gyors fővárosi rohanással együtt sem éreztük azt, hogy nagy baj lenne. Bár közel sem játszottunk jól, de így is tudtunk zárkózni, és úgy mentünk neki a félidő hajrájának, hogy egy-két pont volt a differencia. Ekkor azonban jött egy bő két perces áramszünet, Pápaiék pedig azonnal megléptek tőlünk, és mire a nagyszünethez értünk, az addigi legnagyobb különbség, 12 pontos differencia alakult ki.

Szükség lett volna a második félidőben egy-két extra teljesítményre, azonban Horti kivételével sajnos nem nagyon akart megérkezni, míg riválisunknál Archibald azért alaposan megszórta magát. Ha pedig épp nem ő kergetett minket őrületbe, akkor Buzás vert be 10 méterről egy triplát. Így is azért voltak pillanatok, amikor úgy festett, talán lendületet veszünk, amikor azonban úgy éreztük, hogy jöhet egy nagy rohanás, mindig történt valami. Vagy egy-egy eladott labda, vagy épp néhány teljesen érthetetlen bírói ítélet. Ami például Antóninál azonnal technikai volt színészkedését, az a túloldalon semmi, Bibernél.

Kár lenne azonban a sípmesterekre fogni a dolgot, mert még a valóban idegesítő ítéletekkel együtt is faraghattunk volna érdemben hátrányunkból, de a harmincadik perc végére sem sikerült.

Az utolsó tíz perc így egy folyamatos versenyfutássá alakult. Az idővel, és a 12-15 ponttal vezető MAFC-cal is. Ezt a két „versenyzőt” pedig ezúttal nem tudtuk beérni. Túl sok volt a pontatlanság – talán néha túl sok volt a külső körülményekkel foglalkozás –, és túl kevés a pontos befejezés. Anélkül pedig nem lehet nyerni, pláne nem a Gabányiban.

Letargiába esni azonban semmi értelme sincs, hiszen vasárnap meg lesz rá az esélyünk, hogy érvényesítsük a hazai pálya előnyét, és, hogy megmutassuk: az élvonalban a helyünk! Ehhez egyetlen dolgot kell tennünk fantasztikus szurkolóink előtt: nyerni kell!

Szrecsko Szekulovics : Nagyon gyengén kezdük a mérkőzést, nem voltak kizárásaink az első percekben. Hiába beszéltünk róla, nem tudtuk elvenni a MAFC erősségeit, védekezésben és támadásban sem nyújtottunk elég jó teljesítményt, nem tudtunk jó ritmust fogni. El kell felejtenünk ezt a mérkőzést, egy nap pihenő után vasárnap eldől a bajnoki cím sorsa, a mainál sokkal jobb játékra lesz szükségünk a mindent eldöntő meccsen.