Ahogyan azt Kenneth Funderburk is elmondta az OSE elleni mérkőzésünk előtt, nem kicsi tétje volt ennek a meccsnek. Hiszen vagy féltucatnyi csapat küzd azért, hogy az alapszakasz végén az első nyolcba kerüljön – köztük mi, és az Oroszlány is.

Ennek fényében az nem tűnt bíztató előjelnek, hogy Demeter Attila és Bíró Levente játékát is nélkülöznünk kellett. Az pedig nem javított a kedvünkön, hogy Veljko Brkics a bal kezén kötéssel csinálta végig a bemelegítést. Nos, a sok apró kis „seb” meg is látszott a játékunkon az első percekben. Kicsit lassan, kicsit álmosan kezdtük ugyanis a meccset, miközben az OSE légiósai néha, mint kés a vajon mentek át a védekezésünkön. Az első ébresztőt Carev fújta meg nálunk, aki a padról beszállva, futtából vágott be egy triplát. A másik vezér pedig Brkics volt. Kötés ide vagy oda, miután Meleg helyére beállt, alig három perc alatt szorgoskodott össze 8 pontot! Főként centerünk extra teljesítményének köszönhettük, hogy az OSE nem húzott el. Igaz, tíz perc után egy kicsivel így is jobban állt nálunk. A védekezésünkön a negyedszünetben sikerült egyet finomhangolni, a második egyed elején ugyanis hiba nélkül zárt a reteszünk, sőt Carev labdaszerzése és szép elfutása után az egyenlítés is megvolt már. Ezt azonban két vendég-tripla követte, így gyorsan időt is kellett kérnie Dragan Alekszicsnek. Bejött a húzás, hiszen a visszatérés után két Budimir-hármas következett, azonban mielőtt csettinthettünk volna egyet, az OSE csinált egy olyan rohanást, amit szemmel is nehéz volt lekövetni. Négy perccel a félidő vége előtt ismét T-betűt kellett formáznia kezeivel edzőnknek, 31-40 állt ugyanis az eredményjelzőn. Innen pedig a nagyszünetig nem, hogy közelebb férkőztünk volna, hanem még jobban kinyílt az olló. A félidőre 13 pontos hátránnyal kellet levonulnunk.

A harmadik negyed sem indult valami bíztatóan, hiszen az OSE Abell és Illés tripláival tovább mélyesztette a szakadékot. Még szerencse, hogy Brkics nagy formája kitartott, így gyorsan vissza tudtunk kapaszkodni valamelyest. Nem tartott azonban sokáig a lelkesedésünk, az OSE ugyanis ugyanilyen gyorsan vágott vissza, és bizony 48-64-nél igencsak rossz kezdett lenni a kedvünk. Jött azonban Ruják és Dragasevics triplája, valamint Lewis ziccere, és ezzel a 8-0-s rohanással ismét tízen belül voltunk – hossz idő után. Sajnos a menetrendszerűen érkező vendég időkérés újabb fordulatot hozott, ugyanis onnan visszatérve Bailey és Abell kosarai következtek. Mire a negyed végéhez értünk, ugyanott voltunk, mint tíz perccel korábban. Továbbra is 13 ponttal vezetett az OSE – a különbség csupán annyi volt, hogy sokkal kevesebb időnk volt hátra a hátrány ledolgozására. Egészen pontosan egyetlen negyedünk… Ráadásul három pontot érő akcióval indította a záró etapot az Oroszlány, így minden értelemben ott volt az előny. Mínusz 16-on álltunk, és csak az utópisztikus álmodozás maradt. Olyanokról, hogy milyen jó lenne most, hogy 20-0-s rohanás például. Sajnos ez nem jött be… Egy 19-0-s viszont igen! Hihetetlen volt látni azt az elszántságot, amit mutattunk, egy látszólag veszett helyzetben. Nem hagytuk levegőhöz jutni az oroszlányi játékosokat, közben pedig sorra dobtuk a kosarakat. Brkics és Budimir igazi vezérként funkcionált, és bizony az addig visszafogottan játszó Funderburk is „felébredt”. Így pedig azért már egészen más volt a helyzet, mint bő 7 perccel korábban. Nálunk volt már az előny, és az utolsó két percre fordulva, 87-83-nál igazából a kezünkben volt a meccs, rajtunk múlt csak, hogy behúzzuk-e a roppant fontos győzelmet. Az idegeink a végén pedig már a helyükön voltak, így a nehezen visszahozott meccset nem engedtük újra el.

Óriási hajrával, fergeteges utolsó negyeddel, több hiányzónk ellenére is behúztuk tehát a győzelmet, így tovább küzdhetünk, hogy ott legyünk a legjobb nyolc között! Sok pihenő nincs, szombaton TV-s meccset játszunk Sopronban.

Dragan Alekszics: - Az első félidőben puhán játszottunk, gyengén védekeztünk, a vendégek pedig könnyen szereztek kosarakat, sok gyorsindításuk és támadó lepattanójuk volt. Mi ettől idegesek lettünk támadásban, különösen a második negyedben, ahol szörnyen játszottunk a pálya mindkét oldalán. A harmadik negyedben próbáltunk némi egyensúlyt találni, és ez sikerült is. Amikor a negyedik negyedben igazán jó lett a támadójátékunk és a védekezésünk is, akkor meg tudtuk nyerni a meccset. Nagy mérkőzés volt nekünk, nagyon fontos a bajnokság szempontjából. Gratulálok a játékosaimnak, és az oroszlányiaknak is, akik jól játszottak három negyeden keresztül. A záró játékrészben nyertük meg a meccset. Ezzel elégedett vagyok, az első félidőben mutatott játékkal viszont nem.