Jászberény: Pitts 20/9, Rakics 6, Coleman 29, Alekszandrov 15/9, Pantelics 11/3. Csere: Kerpel-Fronius 5, Brbaklics 2, Czribus 4, Cseh 3. Vezetőedző: Nikola Lazics. PVSK-Veolia: Pongó 15/6, Talyor 29/3, Antóni 9/9, Budimir 18/6, Horti 11. Csere: Wrigth 10, Demeter 2. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Tudtunk jól, hogy Jászberényben nagyon nehéz nyerni. Úgy meg aztán pláne, hogy Simon Kristóf után újabb alapemberünk hiányzott csapatunkból sérülés miatt, Andrija Csirics sem tudta ugyanis vállalni a játékot. Ehhez képest az első negyeden egyáltalán nem látszott meg, hogy komoly hiányzóink vannak. Sőt, sokáig nemcsak, hogy jól tartottuk magunkat a szezon egyik meglepetéscsapatának otthonában, hanem egyenesen vezettünk is. Igaz, hogy a tizedik perchez érve a Berény feljött a nyakunkra, és még fordítania is sikerült, így is jócskán volt okunk a bizakodásra. És tényleg, bár csupán két cserével tudtunk operálni a meccsen, az a hét játékos, aki ezúttal lehetőséget kapott Csirke Ferenctől, egytől-egyig élt is azzal. Bár a külső dobásaink nem úgy sültek, ahogyan szerettük volna, Taylor nagyon sokat tett azért, hogy így se kerüljünk nagy bajba. Középtávolról, ziccerből is eredményes volt, és ráadásul Budimir is kimondottan jó napot fogott ki. A második negyedet meg is tudtunk nyerni, így a félidőhöz érve már csupán egyetlen ponttal állt jobban ellenfelünk.

A nagyszünet után pedig ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Taylor ellen nagyon nehezen találta az ellenszert a Berény – igaz közben a túloldalon Coleman másolta légiósunk teljesítményét. Ahogy telt-múlt az idő, egyre világosabb lett, hogy nagyon izgalmas végjáték vár a csapatokra. Ebben a kiélezett helyzetben nagyon tudtunk annak örülni, hogy a harmadik negyed végén már nálunk volt az előny, 65-64-re vezettünk. Kimondottan jó volt látni, hogy ilyen nehéz helyzetben, több sebből is vérezve is teljesen egyenrangú ellenfelei voltunk a Jászberénynek. Ezúttal már Wrigth is hozzá tudott tenni támadójátékunkhoz, és bizony Antóni hármasai is a legjobbkor érkeztek a meccsen. Aztán ahogy egyre csak közeledett a 40. perc, egyre inkább kezdtünk mi is izzadni. A Berény ugyanis átvette a vezetést, sőt, még el is lépett 5-6 ponttal. Mindeközben ráadásul Pongó, majd Horti is kipontozódott. Ekkor pedig biztosak voltunk benne, hogy nem sikerülhet a fordítás. Azonban még így is megpróbálkoztunk vele, és bizony nagyon kevésen múlt, hogy végül nem jött össze. Taylor triplája a legvégén arra még jó volt, hogy feljöjjünk egy pontra, ám a maradék három másodpercet a hazaiak le tudták futtatni...

Óriásit küzdött csapatunk, amelyben ezúttal Taylor emelkedett ki, 29 pontja mellett 13 lepattanót szedett össze, és kiosztott 5 gólpasszt is. A 95-94-es vereség után pedig csak azt tudjuk mondani, ilyen az olyan mérkőzés amelyre igaz a mondás: így bizony ki lehet kapni.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a Jászberénynek. Általában egy ilyen mérkőzés után sajátjaimnak is gratulálni szoktam, de most nem teszem. Ha egy sok büntetős mérkőzésen egy csapat 13-szor hibázik a büntető vonalról, arra nincs magyarázat.

Antoni Csanád: - Ez egy sok pontos mérkőzés volt, melyen mi is megkaptuk a lehetőséget, hogy sokszor büntetőzzünk. Az 56%-nál sokkal jobban büntetőzik csapatunk, de ez most a meccsbe került. A rosszul dobott büntetők döntötték el a két pont sorsát.