Körmend: Turner 15, Takács K., Edwards 19, Varnado 20/3, Taylor 9. Csere: Durázi 4, Németh 4, Ferencz 5/3, Kastrati 3. Vezetőedző: Mathias Zollner. PVSK-Veolia: Ruják 10/6, Smith 23/12, Diggs 11/3, Budimir 14/6, Sulovics 6. Csere: Pongó M. 6, Csirics 10/6, Bíró L., Antóni. Vezetőedző: Dragan Alekszics.

Az ideálistól ugyan messze volt az, amilyen állapotban nekivághattunk a Körmend elleni meccsnek, hiszen az elmúlt két hétben a keretünkön végigsöprő betegséghullám miatt Horti Bálint nem tudta vállalni a játékot, az azonban örömmel tölthetett el minket, hogy legalább Csirics be tudott öltözni.

Persze azon meg sem kellett szinte lepődnünk, hogy így az eleve remek formában lévő Körmend kezdte jobban a meccset. Amerikai játékosai vezérletével elég könnyen szerzett kosarakat a hazai csapat, részünkről azonban eleinte csak Smith jelentett veszélyt a körmendi gyűrűre. Az első negyed közepén már tíz fölött is volt a különbség, ekkor pedig kicsit tartottunk is attól, hogy idejekorán eldőlhet a meccs, azonban szép lassan elkezdtük összekapni a játékunkat. Egy Alekszics-időkérés után jött is végre egy Budimir tripla, és ugyan a hazaiak így is tartották biztos előnyüket, azért sikerült tízen belülre kerülnünk. A második tíz perc eleje aztán már igazán szépen festett. Nagyon gyorsan sikerült 23-20-ra feljönnünk, ami láthatóan meg is viselte Mathias Zollnert. Gyors időkérése alatt alaposan leteremtette játékosait a vasiak trénere, ami érezhetően hatásosnak bizonyult, Varnado kiváló játékával ugyanis ismét meg tudott lépni ellenfelünk. Ahogy kezdett azonban közeledni a félidő, egyre jobban lendült bele a játékba Diggs, ez pedig nagyon jót tett a meccsnek. Labdákat szerzett, szép betöréseket vitt végig, és ha kellett, kéz fölött vágott be egy triplát. Azonban a második negyed hajrájához érve, egy hosszas videózás után a játékvezetők két sportszerűtlen hibával kiállították légiósunkat – nem kicsit szőrös szívről tanúbizonyságot téve. A negyedet azonban még így is meg tudtuk nyerni egy ponttal, így mínusz hétről várhattuk a második félidőt, úgy, hogy Diggsre a továbbiakban már nem számíthattunk.

Nos, nélküle is úgy futottunk ki a parkettre a nagyszünet után, mintha legalábbis vért ittunk volna. Elképesztően fegyelmezetten, óriási akarással ugrottunk neki a Körmendnek, aminek elég gyorsan meg is lett az eredménye. Nem csak közelebb férkőzni tudtunk ugyanis, hanem a játékrész közepéhez közeledve az egyenlítés is meglett. Tényleg elképesztő volt azt nézni, hogy Horti, és immáron Diggs nélkül is abszolút meccsben tudtunk lenni a bajnokság egyik legerősebb csapatával, amely hazai pályán eddig minden meccsét megnyerte a szezonban. Mondjuk azt azért sejtettük, hogy a szív és az akarat néha nem elég, mert közben azért a végtagok fáradnak. Jött is egy kisebb hullámvölgy, és mire feleszméltünk, már újra messze járt tőlünk ellenfelünk. Tízzel is meglépett a Körmend, és bár végül a harmadik negyedet csak nyolcpontos vezetéssel zárta ellenfelünk, azért így is tudtuk, hogy a nehéznél is nehezebb dolgok várnak ránk az utolsó játékrészben. Azonban ezen a délutánon megmutatta csapatunk, hogy bárki ellen, bármilyen helyzetben képes nyerni. Egy hihetetlenül hosszú, egészen pontosan tíz percen át tartó hajrába kezdtünk ugyanis. Miközben védekezésben olyasmit kaptunk elő a cilinderből, amely teljesen megbénította a Körmend támadójátékát, elől bizony apránként elkezdtük ledolgozni hátrányunkat. Smith érezte, hogy a vállára kell vennie a csapatot, és a legjobb formáját kapta elő. Folyamatosan csak szabálytalanságokkal tudták megállítani, amikor pedig nem, akkor berámolt egy hármast. Két perccel a meccs vége előtt már csak egyetlen ponttal vezetett a Körmend, ekkor azonban jött újabb két Smith-büntető, az előny pedig máris nálunk volt.

Itt ugyan még messze nem volt vége, de éreztük, mélyen, legbelül, hogy bravúr van készülőben. Még akkor is így éreztük, amikor 79-78-as hazai vezetésnél, az utolsó fél percen belül a Körmend támadott. Hiába, kivédekeztük ugyanis, így Dragan Alekszics 14 másodperccel a záró dudaszó előtt azért kérhetett időt, hogy egy győztes kosár forgatókönyvét egyeztesse játékosaival. És amikor már azt hittük, hogy nem lesz belőle semmi, Pongó egyetlen másodperccel a vég előtt begyötörte a labdát a gyűrűbe! Ezt követően ugyan még a hazaiak is időt kértek, de semmire sem mentek egy másodperc alatt. Ezer sebből vérezve, egy heteken át tartó vírus nyomait magunkon hordozva, válogatott centerünk nélkül, Diggs kiállítását követően tudtunk nyerni! Mi ez, ha egy kisebbfajta csoda!

Dragan Alakszics: - Körmenden nagyon nehéz nyerni, főleg a mostani csapat ellen, amely jól védekezik és kiválóan dob. Az volt a taktikánk, hogy lassítsuk az iramot, ezért az ellenfelünk sok büntetőt dobhatott. Voltak gondjaink a mérkőzés előtt és a mérkőzés közben is, de ezeket sikerült megoldanunk. Gratulálok a csapatomnak, ma hatalmasat küzdöttek!