Vezette: Papp P., Nagy V., Török.

PVSK-Veolia: Pongó M. 13/3, Smith 15/3, Diggs 5/3, Budimir 13/9, Horti 8. Csere: Csirics 6, Ruják 19/3, Antóni 3/3, Kocsis. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Kaposvári KK: Davis 19/6, Norfleet 21/12, Ponjavics 16/12, Hendlein 11/3, Lalics 14. Csere: Dramicsanyin 16/12, Baki, Krnjajszki 2. Vezetőedző: Fekete Ádám.

Azt szokták mondani, hogy az élet nehéz pillanataiban is meg kell próbálnunk a pozitívumokat kutatnunk, hiszen ez visz előre. Ahogyan azt már korábban megírtuk, kezdő centerünk, C.J. Aiken a héten térdműtéten esett át, így ebben a naptári évben már aligha számíthatunk a játékára. Így aztán, amikor a Kaposvár elleni hazai rangadónk előtt bő fél órával helyet foglaltunk a Lauber Dezső Sportcsarnokban, elkezdtük kutatni azokat a bizonyos pozitívumokat. És világ láss csodát, találtunk is párat, és még csak sokáig sem tartott a kutakodás. Rögtön kiszúrtuk például, hogy Quincy Diggs bemelegít a többiekkel, így valószínűleg vissza tud térni a pályára. Az is nagyon örömteli volt, hogy percről-percre sokasodott a nézősereg a lelátókon, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy a bemelegítő mozdulatsorokat követő dobógyakorlatokból gyorsan kiderült, Andrija Csirics nagy formában van, gyakorlatilag nem tudott triplát rontani. Igen ám, de azért azt jól tudjuk, hogy élesben minden más. Például ott van az ellenfél is a pályán, jelen esetben épp a Kaposvár. És hiába nézett ki úgy előzetesen, hogy ennek a rangadónak most talán mi vagyunk az esélyesei, a KKK bizony gyorsvonat módjára kezdett, még három perc sem telt el, és 0-10 állt az eredményjelzőn. Időt is kért Csirke Ferenc, aki láthatóan nem volt boldog a látottak miatt. Mondjuk, ami a védőmunkát illeti, amiatt később is főhetett a feje. Igaz ugyan, hogy a Kaposvár játékosai néha bravúrkosarakat is szereztek, de így is sok volt a fegyelmezetlenség részünkről. Nem is csoda, hogy bár támadásban kicsit összekaptuk magunkat, így is 12 pontos előnyt szedett össze a vendéggárda az első negyedben. Ami főként a 30 kapott pont miatt volt eléggé aggályos.

A lecke tehát fel volt adva, az első negyedben hat triplát dobó KKK-t meg kellett valahogy fékezni. Meg nem ártott volna az sem, ha végre mi is betalálunk kintről, merthogy ezzel bizony hiába próbálkoztunk tíz percen át. Szerencsére ezt Smith hamar megtörte, és csapat szinten is nagyot léptünk előre. A második negyedet mi kezdtük úgy, mint az elsőt Hendleinék, egy 11-4-es rohanásunk után Fekete Ádám rendelte magához csapatát. Jól is tette, ugyanis 29-34 után nem is tudtuk folytatni a zárkózást. A Kaposvár ugyanis Dramicsanyin vezérletével egészen elképesztő pontossággal dobta a hármasokat, ezzel pedig alaposan meggyűlt a bajunk. Szerencsére azért összeszorított fogakkal nem hagytuk, hogy még jobban leszakítson minket ellenfelünk, így legalább a tíz pont körüli különbséget tartani tudtuk. Sőt, a félidő végéhez érve Horti kosara volt az utolsó momentum, egy támadó lepattanó után, így hét pontra feljöttünk a huszadik perc végére. Azt azért láttuk jól, hogy ha a KKK tartani tudja 70 százalékos tripla dobószázalékát, nagy bajok lehetnek. A harmadik negyed elején nem is nagyon jöttek a vendég-triplák, de mi is inkább csak büntetőkből tudtunk eredményesek lenni. Igaz, így is feljöttünk három pontra. Mire azonban elkezdtünk volna tartalékolni a hangunkkal egy esetleges egyenlítő kosárra, pillanatok alatt ismét megugrott Fekete Ádám csapata. Dramicsanyin ezen az estén valószínűleg akkor is bedobta volna a hármasait, ha a Kínai Nagyfal túloldalán lett volna a gyűrűnk, így pedig azért nehéz volt vele bármit is kezdeni. A somogyiak elhúztak tíz ponttal, a harmadik negyed végére ebből pedig csupán kettőt tudtunk faragni, így a nehéznél is nehezebb záróetap várt ránk.

Az első harminc percre jellemző tendenciák pedig sajnos mit sem változtak. A vendégek gyilkos triplái továbbra is ültek, mi pedig, talán az idő múlása miatt egyre inkább kezdtük görcsösen játszani. Elől nem nagyon jött össze semmi, így a különbség tovább nőtt. Négy és fél perccel a vége előtt már 73-88 volt az állás. Sőt, kicsivel később már tizennyolccal mentek a vendégek, így bármennyire is fájó volt ebbe belegondolni, de kezdett eldőlni, hogy elszenvedjük első idei vereségünket. Az utolsó bő két percben az igazi kérdés már csupán annyi volt, hogy mennyi lesz közte. Nos, az egyetlen dolog aminek örülhettünk annyi lett végül, hogy legalább a százat nem dobta meg a KKK. A vége azonban így is nagyon sima lett, tizenöttel nyert ugyanis Fekete Ádám csapata.

A Kaposvártól kikapni mindig egy kicsit jobban szokott fájni, mint bármelyik másik vereség. Így, hogy ezzel lett oda az eddigi hibátlan mérlegünk, még egy kicsit szomorúbb az egész.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a Kaposvárnak. Bár igaz, hogy nagyon jó dobószázalékkal játszottak a vendégek, ehhez az is kellett, hogy mi lemaradjunk ezekről a dobásokról. Sajnos lassú volt a láb, lassú volt a fej, de az akarással nem volt baj. Jól dobtak kintről és ehhez még az is párosult, hogy kaptunk negyven pontot a festékből is. Jó lenne most egy kis pihenő, de kedden Európa Kupa meccset játszunk Lisszabonban, így ebből nem lesz semmi. Köszönjük a szurkolóknak a biztatást és a támogatást, mai is zsúfolásig megtelt a Lauber.