Vezette: Földházi, Minár, Rácz.

PVSK: Nelson 5, Supola 14/12, Smith, Budimir 3/3, Sejfics 35/3. Cs.: Bíró O. 3, Harazin 6, Halász 4, Demeter. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Alba Fehérvár: Taylor 7/3, Edwards 8, Shepard 18/3, Keller 9, Lóránt 14/3. Cs.: Farr 10/6, Markovics 7/3,Tóth P., Burgess 4. Vezetőedző: Dzunics Braniszlav.

Az Alba Fehérvár elleni meccsünk első negyedének végéhez közeledve az a gondolat erősödött bennünk, hogy valahogy így kell elképzelni egy igazi rangadót. Két hasonló erősségű csapat óriási csatája, kemény test-test elleni küzdelmek, élményszámba menő passzok, csodás triplák. Ami pedig igazán jókedvűvé varázsolta a Lauber Dezső Sportcsarnok közönségét, hogy ezekből bizony Sejficsék mutattak be valamivel többet, tíz perc után vezettünk is három ponttal.

A második negyed pedig álomszerűen indult! Ismet Sejficset egészen egyszerűen nem voltak képesek megállítani a fehérváriak, persze úgy nehéz is lett volna, hogy bosnyák centerünk zseniális labdákat kapott csapattársaitól. Ha meg épp nem, akkor beleállt egy triplába – amit be is vágott! Már tíz ponttal vezettük, amikor Dzunics Braniszlav időt kért. Jót is tett ez csapatának, hiszen fel tudott kicsit zárkózni az Alba. Annyira azonban nem, hogy attól igazán magas lett volna a vérnyomásunk. Mondjuk, egy pillanatra azért megállt a szívünk, amikor Sejfics a kezét fájlalva cserét kért, de szerencsére gyorsan visszatért a pályára, így már ismét ott volt, amikor a félidő hajrájában ismét el tudtunk kicsit lépni. A nagyszünetre nyolcpontos előnnyel vonulhattunk.

És ahogyan talán számítani is lehetett rá, a harmadik negyedben jött az első hullámvölgy, amit valahogy túl kellett élni. Az Alba gyors indításokkal gyűjtögette a pontokat, nálunk azonban Supola, amúgy nagyon fontos tripláján kívül nem nagyon jött be semmi, 52-50-nél Csirke Ferenc időt is kért. Ez azonban sajnos nem akadályozta meg a vendégek fordítását, az utolsó tíz percre már mínusz háromról kellett nekilódulnunk. Egy kicsit ráadásul félő volt, hogy Sejfics extrája egyedül kevés lesz ezen az estén.

A záróetap első két percében pedig nagyon úgy tűnt, hogy elfogytunk. Támadásban eléggé tanácstalannak tűntünk, az Alba pedig gyorsindításokkal zilált szét minket még jobban. Nelson ugyan próbált egyre többet magára vállalni, de ezúttal nem jöttek be a húzásai. Nincs mit szépíteni rajta, elfáradtunk az utolsó negyedre. Igaz, hogy az utolsó leheletünkig küzdöttünk, és az utolsó két percben egyszer-egyszer még fel is csillant az egyenlítés nagyon távoli képe, de valóság ebből most nem lett.

Elveszítettük tehát hazai veretlenségünket, szégyenkezni viszont aligha van okunk. Az Alba Fehérvár ugyanis jelenleg talán az ország legjobb csapata. Erőnlétben viszont biztosan a legjobb, ezt ezen az estén igazolta is. Bár ezért bajnoki pontokat nem osztanak, de azért elismerésre méltó, amit Ismet Sejfics produkált a meccsen, 35 pontja mellett – amivel természetesen a mezőny legjobbja lett – 12 lepattanót szedett össze. Nem mindennapi dupla-dupla!

Csirke Ferenc: - Gratulálok az Albának, a második félidőben igazolták, hogy egy komoly játékerőt képviselő csapatról van szó. Sajnos az első három negyed elforgácsolta az erőlétünket. Úgy gondoltam a mérkőzés előtt, hogy csak akkor van esélyünk, ha jól dobunk kintről, ez nem működött. A vereség ellenére a védekezésünk rendben volt, a támadással voltak gondjaink. Ma este a fizikális fölény döntött az Alba Fehérvár javára.