Benfica: Gomes 8/6, Murry 3/3, Silva 18/15, Hallman 9, Coleman 8. Csere: Lima 11/9, Lisboa 15/12, McGhee 9, Delgado, Hollis 4. PVSK-Veolia: Pongó M., Smith 21/6, Diggs 6, Budimir, Horti 9. Csere: Ruják 2, Csirics 15/9, Antóni 4, Bíró L. 5, Dragasevics 4, Kocsis. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Azt már előzetesen is tudtuk, hogy nem mi leszünk az esélyesek a Benfica elleni EK-meccsen Liszabonban, de az ember azért szeret bizakodni, amíg lehet. Nos, a portugálok nem sokáig hagytak minket reménykedni, ugyanis már az első negyedben emberes előnyt szedtek össze. Nem voltak ellenállhatatlanok, nem csináltak semmi extrát, viszont mi támadásban nagyon nem találtuk magunkat. Hiába próbálkoztunk bármivel, rendre kudarc övezte kísérleteinket. Így pedig nemzetközi porondon nem nagyon lehet versenyben maradni senki ellen. Tíz perc alatt csak hat pontot tudtunk összeszedni, így, bár a meccs nem dőlt el már ekkor, de a nagy eredményjelzőre pillantva (19-6 állt rajta) nem lett épp jó kedvünk. A második negyedre el is kezdtünk végre éledezni, és hála Smith ponterős játékának, támadásban olykor már egész szép dolgokat is mutattunk. Mindeközben a védőmunkánk sem volt gyengének mondható, viszont a Benfica már ekkor is nagyon jó százalékkal tüzelt a triplavonalon kívülről, emiatt pedig a hátrányunkból semmit sem tudtunk faragni, sőt, a hazaiak három pontot még rá is tudtak pakolni korábbi vezetésükre. A félidőben 39-23 volt az eredmény.

A nagyszünet után úgy jöhettünk ki, hogy igazából veszítenivalónk már nincsen, ez pedig eleinte meg is látszott a játékunkon. Felszabadultan kosaraztunk, ráadásul Csirics elkezdte végre dobálni a triplákat is, így egy pillanatra még annak az esélye is felvillant, hogy akár a meccsbe is visszaküzdhetjük magunkat. De csak egy pillanatra. A Benfica ugyanis gyorsan megrázta magát, és mire észbe kaptunk, már közelebb járt a hátrányunk a 30, mint a 20 ponthoz. Igazából, amit csak ráemeltek a hazaiak kintről, az be is esett, Lisboa és Silva jeleskedett a hármasok terén. Így az utolsó negyednek már úgy vághattunk neki, hogy lélekben elkönyveltük a vereséget. Így azonban a korábban kevesebb szerepet kapó játékosaink jó sok játékperccel gazdagodtak, amit szépen meg is háláltak. Antóni úgy küzdött a palánkok alatt is, mint egy oroszlán, Bíró magabiztosan szlalomozott a hazai védők között, Dragasevics pedig könnyed mozdulatokkal szorgoskodott össze 4 pontot. Így pedig az utolsó tíz percet meg is nyertük, végül pedig a közel 30 pontos hátrányunkból egy jó tízest le tudtunk dolgozni, 88-65-re nyert ugyanis a Benfica.

Ezzel az eredménnyel most már matematikailag is eldőlt, hogy nem juthatunk tovább csoportunkból, azonban az utolsó fordulóban (november 27-én), a holland ZZ Leiden vendégeiként még tehetünk róla, hogy szép pillanatokkal zárjuk történetünk első nemzetközi kupakalandját.

Csirke Ferenc: - A legnagyobb problémánk ma a Benfica fizikai fölényével volt. Próbáltunk sokat csapdázni, de ezekből a kipasszokból nagyon jó százalékkal dobtak. Ezért már az első negyedben eldőlt a mérkőzés. A Portugálok elleni hazai meccsünk óta elvesztettük Aikent és ez miatt egy teljesen más szerkezetben kellett játszanunk most, ami nem volt számunkra előnyös. Köszönjük annak a pár szurkolónak a biztatását, akik ilyen messze is elkísértek minket. Gratulálunk a Benficának a győzelemhez és a továbbjutáshoz!