Egis Körmend–PVSK-Veolia 84-71 (19-10, 19-22, 24-21, 22-18)

Kosárlabda-NB I., 8. forduló.

Egis Körmend: Stokes 22/6, Takács K., Savics 19/9, White 18, Garrett 9. Cs.: Ferencz 2, Krivacsevics 7, Durázi 7, Kenéz.

PVSK-Veolia: Haynes-Jones 8, Bryson 13/3, Armaghani, Gordon 10, Brkics 5. Cs.: Goldring, Illés 1, Ivosev 23/6, Bíró O. 11/9, Popadics.

Nem úgy kezdtük a Körmend elleni meccset, mintha megijedtünk volna a híresen félelmetes hangulattól, az egyszer biztos. Keményen beleálltunk minden egyes párharcba, és az első pillanattól kezdve látszott, hogy mi bizony azért utaztunk el ide, hogy megnyerjük a meccset. Persze azért ehhez volt egy-két szava a hazaiaknak is. Épp ennek köszönhetően kezdett kialakulni egy egészen élvezetes meccs, ahol az első negyed derekáig felváltva vezezett a Körmend és mi. Aztán 9-10-es állásnál történt valami, ennek pedig nem igazán örülhettünk.

A támadásaink elkezdtek pontatlanná válni, ellenfelünk pedig ki is használta mindezt. De mégy hogy... Úgy, hogy a negyed hátralévő részét 10-0-ra nyerte. Ha ez nem lett volna elég, a második negyedben folytatódott egyre nyomasztóbb gólcsendünk. Bryson sehonnan sem tudott betalálni, és Gordon hiába szedte a lepattanókat, ebből nem tudtunk profitálni. A Körmend pedig köszönte szépen, és mire a második játékrész közepéhez közeledtünk, már 20 pontos hátrányban voltunk. A 30-10-es állás bizony demoralizáló volt – legalábbis nekünk, nézőknek.

Dragan Alekszics és csapata számára szerencsére nem! Egy időkérés után el is kezdtünk zárkózni. Előbb jött két Ivosev-kosár, aztán szép sorban a többiek is beköszöntek. Bíró triplája átszakított egy gátat, és amilyen pocsék periódus volt mögöttünk, épp egy annyira jóba kezdtünk bele. Meg sem álltunk egy 16-0-s rohanásig. A félidőhöz közeledve volt, hogy már csupán két pontos hátrányba voltunk. És bár a slusszpoén egy hazai hármas volt, a 38-32, felnézve az eredményjelzőre bizony szívderítő volt.

A nagyszünet után aztán egy új meccs kezdődött. Itt már nem voltak órmótlan hullámvölgyek, és eszeveszett rohanások sem. Mind a két csapat nagyon taktikusan próbált játszani, közben pedig érezhető volt az is, hogy mind a két vezetőedző a húzóemberek villanásaira várt. Azok azonban hol jöttek, hol nem. Megesett ugyan, hogy tízzel elhúzott a Körmend, azonban ilyenkor rendre jött egy-két tripla, vagy néhány szép védekezés, és ismét csak négy volt közte.

A harmadik negyed végéhez érve ugyan épp 9 volt a hátrányunk, azonban ennek nem volt sok jelentősége. A záró felvonás ugyanis úgy kezdődött, ahogy vártuk. Nagyon jó védekezés mellett szinte rögtön lőtávolba küzdöttük magunkat, és így kezdtünk közeledni a hajrához is. Négy perccel a vége előtt 70-68-ra jöttük fel Ivosev duplájával, így jó esélyünk volt arra, hogy kiharcoljuk a bravúrszámba menő győzelmet. Pontosabban, csak lett volna. Ekkor ugyanis jött egy erős hazai perc, mire észbe kaptunk már közte 8 volt. Innentől pedig ahogy nőtt a nyomás, és ahogy voltunk egyre inkább dobási kényszerben, úgy jöttek a hibák is. Savics triplája bő két perccel a vége előtt aztán megpecsételte a sorsunkat, 81-70-ről már nem volt visszaút.

Szégyenkezésre így sincs okunk, ugyanis egy nyíltsisakos meccset játszottunk Körmenden. A végeredmény pedig köszönőviszonyban sincs azzal, amilyen maga a meccs volt.

Dragan Alekszics: - Gratulálok a Körmendnek megérdemelten nyertek, nagyon agresszívan és jól védekeztek, többször is visszajöttünk a meccsbe, de amikor kellett akkor nem voltunk elég élesek és nem sikerült a vezetést megszerezni. Jó mérkőzés volt, még egyszer gratulálok a Körmendnek.

Kapcsolódó hírek