MVM-OSE Lions–PVSK-Veolia 73-61 (20-10, 18-17, 16-18, 19-16)

Kosárlabda-NB I., férfiak.

MVM-OSE Lions: Ihring 15/3, Miliszavljevics 6/6, Tóth 5/3, Minchev 9/3, Burns 13. Cs.: Molnár M. 4, Parrish 10/6, Ruják 3/3, Garamvölgyi 8, Carev.

PVSK-Veolia: Illés 7/3, Hőgye, Bryson 5, Gordon 8/6, Brkics 10. Cs.: Ivosev 10, Meleg, Haynes-Jones 16/6, Armaghani 3, Bíró O. 2. Vezetőedző: Draga Alekszics.

Ahogyan azt előzetesen is jeleztük: igen kemény meccs várt ránk Oroszlányban. És ha a számszaki tények erről nem győztek volna meg valakit még a feldobás előtt, akkot az első tíz perc gondoskodott róla. Merthogy bizony az OSE érezhetően sokkal nagyobb tempóval tudott visszatérni a hosszú nyúlt válogatott szünet után.

Bár a játék képét nézve nem volt érezhető elképesztően nagy különbség, bizony egy-egy jó időben elsüllyesztett triplával nem csak a vezetést ragadta magához a hazai gárda, hanem bizony apránként el is lépett tőlünk. A legnagyobb baj azonban nem a védekezésünkkel volt, hanem a támadójátékunkkal. Nagyon sok labdát szórakoztunk el, és sokszor még a ziccereket is elpuskáztuk. Csak hab volt a tortán, hogy ráadásként még a büntetőket sem igazán tudtuk elhelyezni a gyűrűben.

Az első negyed után így tíz pontos hátrányba kerültünk, azonban a második negyed eleje biztatóan alakult. Jött végre egy hármas, és szép lassan már lőtávolban is voltunk. Igen ám, csakhogy amikor akár az egyenlítés is meglehetett volna, megint érkezett néhány bosszantó rontás, így az OSE újra tíz közelébe növelte előnyét. Sőt, még a fölé is. Azért elől már valamivel jobban szuperáltunk, mint az elején, így érdemben nem nőtt a különbség. Az azért így sem volt jó érzés, hogy a nagyszünethez érve továbbra is nagy volt a differencia, 38-27-re vezetett ugyanis ellenfelünk.

A harmadik negyed aztán elég lassan csordogálva indult. Bár az első kosarat mi szereztük, ezt követően mégis OSE-pontok következtek egymás után. És sokáig a hazaiak tartották is 12, olykor 13 pontos vezetésüket. Egészen a játékrész közepéig. Ekkor ugyanis Illés öt pontja, majd Haynes-Jones triplája azt jelentette, hogy rég nem látott, négypontos közelségbe kerültünk. Azonban ismét jöttek az eladott labdák, és az elrontott támadások, így harminc perc után 54-45-re, kilenc ponttal vezetett az OSE.

És bár ez nem tűnt ledolgozhatatlan hátránynak, sajnos kiderült, hogy a látszat néha csal. Az utolsó negyedben ugyanis ugyanott folytattuk, ahol előtte abbahagytuk. A támadásaink lassúak voltak, és, hogy még csak véletlenül se csillanhasson fel a remény, a záró felvonásban többször is olyan játékvezetői ítéletekkel szembesültünk, amelyek láthatóan megzavarták játékosainkat.

Persze ez nem mentség arra, hogy alig-alig tudtunk betalálni. Igaz, hogy az OSE sem szórta meg magát nagyon, de ezen a meccsen éppen elég volt egy kényelmes győzelemhez az, hogy hébe-hóba Ruják vagy épp Miliszavljevics bevert egy-egy hárompontost. A végére az olló ki is nyílt, volt, hogy már 16 ponttal is vezetett az OSE. Ebből egy kicsit ugyan tudtunk faragni a végére, de a győzelemre így sem maradt sanszunk.

Dragan Alekszics: - Az egész meccsen nagyon rossz támadó ritmusban voltunk, sok volt az eladott labda 17-16 talán, ez nagyon sok, és nagyon sok rontott büntető volt, talán 50%-al dobtuk a büntetőket ez nem normális. Ez amit beszéltünk is meccs előtt, hogy ez a 30 nap szünet ez nagyon rossz volt, az egész csapat rossz ritmusban volt. Védekezésben még a fele-fele jó volt, de támadásban muszáj sokkal jobban játszani. Ugyanúgy gratulálok az Oroszlánynak, és szerintem sokkal jobb lesz a következő meccs.

Kapcsolódó hírek