Szolnoki Olaj: Frank 3/3, Rudner 7/3, Malasevics 16/3, N. Milosevics 4, Andrics 12. Csere: Arington 9/3, Tóth Á. 14, Csák 6/6. Vezetőedző: Dragan Alekszics. PVSK-Veolia: Pongó 8/6, Taylor 17/6, Csirics 12/3, Budimir 12/12, Horti 3/3. Csere: Wright 6, Demeter 8/6, Bíró L.. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Meglehetősen érdekesen kezdtük meg felsőházi szereplésünket a Szolnok elleni idegenbeli meccsen. Az már önmagában nem mindennapi látvány volt, amelyet az Olaj kezdő ötöse festett, hiszen a példátlan sérüléshullám folytatásaként a Tisza-partiaknál ezúttal már Vojvoda Dávid is hiányzott a csapatból, ott volt viszont a parketten a feldobás pillanatában az ifjonc Rudner-Frank duó.

Az első negyedet aztán kiválóan kezdtük, az első bő két percet 4-0-val hoztuk. Nem tűnt úgy, hogy bármi baj lenne, aztán mégis megállt egy kicsit a gépezet. Vagy inkább nagyon. Sorra maradtak ki a dobásaink, a Szolnok viszont magabiztosan fejezte be támadásait, így bizony nem csak a vezetést vette át, de el is húzott. Olyannyira, hogy a negyed utolsó másodpercében beeső Demeter-tripla is csak arra volt jó, hogy feljöjjünk 13 pontra... Az egyértelmű volt, hogy a támadójátékunknak nagyon kellene végre pár jó befejezés, de a védekezésünket is össze kellett kapnunk. Ez utóbbi pedig igazából sikerült is. Merthogy a Szolnok a második tíz percben már nem tudott úgy átrohanni rajtunk, mint kés a vajon. Igaz nagy kár, hogy a szerzett labdákkal, a kivédekezett hazai támadásokkal nem tudtunk sok mindent kezdeni elől. Az Olaj zónája nagyon nem ízlett nekünk, igaz ugyanezzel a fegyverrel mi is megpróbáltuk az őrületbe kergetni ellenfelünket. A második negyed így nem lett túlzottan pontgazdag, azonban Andricsék így is tudtak kicsit növelni előnyükön. A 37-20-as félidei állás mindenesetre nem nézett ki túl jól – bár látva az első félidőt, egyáltalán nem is tűnt ledolgozhatatlannak.

A második félidő elején pedig egyre inkább kezdtük azt érezni, hogy akármi lehet még ennek a meccsnek a vége. Merthogy egy kis üresjárat után jött egymás után öt támadás, amelyet sorrendben Csirics, Taylor, Budimir, Horti és újfent Taylor fejezett be triplával. Sőt, jött a folytatás is, hiszen védekezésben alaposan megszilárdultunk, ráadásul végre elől is minden klappolt. Olyannyira, hogy a harmadik negyed felénél, Demeter hármasával hosszú idő után át is vettük a vezetést, mindezt úgy, hogy három perccel korábban már hússzal vezetett az Olaj. Igaz, hogy a harmadik tíz perc hajrája ismét a hazaiaké volt, 54-47-ről várhattuk a záró felvonást, azaz bőven látótávolságon belül voltunk. Igen ám, csakhogy az utolsó negyed úgy startolt, hogy három percen át nem tudtunk pontot szerezni. Az egyetlen szerencsénk, hogy a Szolnok is csupán négyet, így hét perccel a meccs vége előtt, 58-47-nél jött is Csirke Ferenc időkérése. Ez azonban elsőre úgy tűnt, ezúttal nem használ. Tóth Ádám vezérletével a Szolnok ellépet 62-47-re, ekkor pedig nagyon úgy tűnt, hogy vége a dalnak. Csapatunk azonban ma is bebizonyította, hogy nem az a feladós fajta. Nekilódultunk még egyszer, utoljára, és ahogy közeledtünk a meccs végéhez, egyre inkább kezdtünk abban hinni, hogy akár még meg is fordíthatjuk a meccset. Wright középtávoli tempója, majd Budimir lerohanást lezáró, futtából bevágott hármasa után azonban nem jött a folytatás. Egy perccel a vége előtt tizeneggyel mentek a hazaiak. Azonban kár lett volna itt felállni, és nem megnézni az utolsó 60 másodpercet. Merthogy egészen egy labdányi közelségbe sikerült férkőznünk. Húsz másodperccel a zárás előtt, 69-66-nál Malasevics két büntetőjének volt óriási tétje, ez azonban nem roppantotta össze a játékost. Bevágta mind a kettőt, ezzel pedig végül megnyerte a találkozót a Szolnoknak.

Nagyon közel voltunk ahhoz, hogy egy jókora bravúrral kezdjünk a felsőházban, és habár ez végül nem jött össze, a ma esti teljesítményünkre lehet építeni a folytatásban!

Csirke Ferenc: - Azért buktunk, mert ötven perc késéssel érkezett meg csapatunk a mérkőzésre. Az első félidőben, különösen támadásban, kritikán aluli teljesítményt nyújtottunk, a másodikban már felsőházszintű volt a játékunk, és ezt kell tovább folytatnunk. A szolnoki csapatnak nagyon sokat jelentett szurkolótábora biztatása, jelzem, ha ez a mérkőzést Pécsen játsszuk, mi is ilyen biztatást kaptunk volna. Megyünk tovább, szombaton a Falcot fogadjuk hazai pályán.