BKG Prima Akadémia–PVSK-Veolia 88-83 (28-24, 8-20, 28-16, 24-23)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 14., forduló.

BKG Prima Akadémia: Nagy Benedek 15/9, Nagy Botond 27/3, Arnóczi 7, Reiber 16, Armaghani 16. Cs.: Büki, Gyimes, Bohuniczky 7, Kovács, Fábián. Vezetőedző: Nagy Ágoston.

PVSK-Veolia: Balogh Sz. 10, Molnár M. 14/3, Plézer 4/3, Bunos 2, Djordjevics 31/6. Cs.: Gadácsi 2, Kertész 4, Werner 8, Merkl 6, Czermann 2. Vezetőedző: Sértő Ádám.

Ahogyan arra számítani lehetett, már az első percekben világossá tette a BKG, hogy hazai pályán bizony a győzelemre hajt, nem foglalkozik azzal, ki épp az ellenfél. Nagyék jó ritmusban támadtak, és bizony a meccs rajtja nem nézett ki igazán jól a mi szempontunkból. A gyűrű közelébe csak nehezen jutottunk el ezért kintről dobáltunk, azonban egyetlen triplánk sem esett be. Aztán pár csere és néhány perc után mi is felvettük a ritmust. Djordjevics elkezdte szállítani a pontokat, így az első negyed felénél már az is előfordult, hogy egy-két ponttal mi vezettünk. A BKG azonban elől mindig tudott válaszolni, ráadásul a játékrész hajrája is jobban jött ki a hazaiaknak, így 28-24-re vezettek tíz perc után.

A második negyedre Sértő Ádámnak sikerült rendet tenni a fejekben, és a védekezésünk is remekül összeállt. Még úgy is gyorsan sikerült a fordítás, hogy a játékvezetéshez pokoli nehéz volt alkalmazkodnia mind a két együttesnek, szinte 20 másodpercenként jöttek a faultok, így folyamatos, lendületes játékra teljesen alkalmatlanok voltak a körülmények. Persze az ipari mennyiségű személyi hiba sem gátolt meg bennünket abban, hogy reteszként zárjuk össze a védelmünket. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen a támadásban lubickoló Djordjevics pontjaival szép lassan el is léptünk ellenfelünktől. A nagyszünethez érve már 8 ponttal vezettünk – ebben a negyedben mindössze 8 egységig jutott a BKG, bíztató volt a második félidő előtt az, amit a csapattól láttuk a második 10 percben.

Csakhogy a nagyszünet utáni percek arról árulkodtak, hogy az öltözőben maradtunk. Sehol nem volt már a korábbi pazar védőmunka, elől pedig sorozatban puskáztuk el a lehetőségeinket. Ennek egyenes következménye volt, hogy az egyre lelkesebb hazaiak szépen lassan kiegyenlítettek, majd a vezetést is átvették. Nálunk hiába hozott Werner néhány nagyon fontos kosarat, összességében rossz képet festett a játékunk a harmadik negyedben, ráadásul néha talán többet foglalkoztunk a játékvezetői ítéletekkel, mint a saját játékunkkal.

És sajnos a záró felvonásban sem igazán sikerült kizökkennünk ebből. Bár a támadójátékunk feljavult, és védekezésben is jobb volt a kép, mint a harmadik negyedben, a folyamatosan érkező személyi hibákkal nem tudtunk mit kezdeni. Egy idő után persze a BKG nagyon okosan játszott is már erre, Nagy Botond pedig nem tette meg azt a szívességet, hogy kihagyja a büntetőket. A hazaiak csak az utolsó negyedben 15 büntetőt dobhattak rá, erre pedig nem volt válaszunk, hiába is jöttek a hajrában a gyors kosarak tőlünk is.

A végül összesen 63 személyi hibával szétszabdalt meccset (amelyen összesen 6 játékos pontozódott ki) így a BKG nyerte meg – nagyon úgy fest, hogy a szigetszentmiklósiak rossz ómen a számunkra.