Alba Fehérvár–PVSK-Veolia 103-68 (21-19, 33-22, 20-21, 29-6)

Kosárlabda-NB I., férfiak.

Alba Fehérvár: Smith 9/3, Pongó 12/6, Takács 2, Szabó Zs. 14/6, Omenaka 8. Cs.: Lukács 20/6, Vojvoda 14/9, Davis 9/3, Stark 13/3, Kass 2, Balsay. Vezetőedző: Mathias Zollner.

PVSK-Veolia: Haynes-Jones 11/3, Goldring, Bryson 18/12, Ivosev 12/6, Brkics 18. Cs.: Hőgye, Illés 6, Gordon 3, Bíró O., Meleg, Doktor. Vezetőedző: Andrija Csirics.

Az Alba Fehérvár elleni ma esti meccsünk első perceiben kicsit olyan érzésünk volt, mintha a két csapat első, őszi meccse kísértett volna. Mi ugyanis meglehetősen ritmustalanul, kótyagosan kezdtük a meccset, miközben a hazaiak úgy szerezték egymás után a kosaraikat, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Szinte még meg sem szokhattuk, hogy már megy a meccs, és máris 6-0 volt oda, és bár azért itt már a mi első kosarunk is megérkezett, továbbra is nagyon sok hiba csúszott a játékunkba. Viszonylag gyorsan időt is kért Andrija Csirics, aminek meg is lett az eredménye. A védekezésünkön húztunk egyet, közben pedig Bryson és Brkics kosaraival elkezdtünk zárkózni is. Sőt, Ivosev is beköszönt kintről, így máris izgalmassá vált a találkozó. Az első negyed végéhez közeledve, Bryson triplájával már az előny is nálunk volt (17-19), innen viszont négy hazai ponttal zárult a játékrész.

A 21-19-es Alba-vezetés ellenére semmi okunk sem volt az aggodalomra, hiszen láthatóan abszolút pariban voltunk. És ez pár percig még a második negyed elején is így volt, azonban jött a változás, ami nekünk kicsit sem tetszett. A támadójátékunkkal még nem is lett volna semmi gond, védekezésben azonban komoly hullámvölgy érkezett el számunkra. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a fehérváriak egyre-másra dobálták az extra kosarakat, amiben leginkább Vojvoda járt az élen. És persze ahogy az lenni szokott, ettől türelmetlenné váltunk, labdákat adtunk el, az Alba pedig le is kontrázott minket.

A különbség egyre csak nőtt, mínusz tizenötnél kellett ismét időt kérnie edzőnknek. Ez ismét bejött, hiszen villámgyorsan dobtunk egy duplát, majd Bryson a világ végéről egy triplát is. Erre pedig a hazai időkérés következett – hasonló eredménnyel. Ellenfelünk visszaállította a 15 pontos differenciát. Bár a félidő azért legalább a mi kosarunkkal zárult, de így is 54-41-re vezetett az Alba Fehérvár.

A feladat tehát adott volt a második félidőre: nagyon fel kellett javítani a védekezésünket. És a harmadik negyed elején úgy is tűnt, hogy ez sikerül. Sokkal agresszívabbak voltunk a saját gyűrűnk alatt, aminek eredményeként az Alba is egyre többször adta el a labdát. Sajnos eközben elől is sok kínálkozó lehetőséget puskáztunk el. Igazából ez volt az egyetlen oka, hogy ebben a játékrészben nem tudunk egy jelentőset faragni hátrányunkból. Bár a negyedet megnyertük, de csak egy ponttal tudtunk közelebb férkőzni ellenfelünkhöz.

Emlékezve a legutóbbi, Kecskemét elleni derbinkre persze a 74-62-es ellás még közel sem tűnt veszett ügynek. Illetve, nem kellett volna, hogy az legyen. Azonban az utolsó negyedben ugyan gödörbe kerültünk, amit ritkán lát az ember. Egész egyszerűen képtelenek voltunk betalálni az Alba gyűrűjébe, eközben pedig a mi palánkunk alatt persze minden bement. De tényleg minden. Tripla, ziccer, büntető, középtávoli. Mindegy volt. Ahonnan a hazaiak játékosai beleálltak, abból kosár lett. Így pedig a zárkózás helyett gyors ütemben nőtt a differencia. Előbb közte húsz, aztán 25, végül pedig egyértelművé vált, hogy nem fogjuk megúszni 30 alatt. Mindent elmond a záró etapról egyetlen adat: 6 pontot tudtunk dobni.

Kapcsolódó hírek