NKA Pécs - PVSK-Veolia 78-72 (17-19, 17-26, 17-10, 27-17)

Kosárlabda-NB I. B Piris csoport, döntő, 5. mérkőzés. NKA Aréna, 1150 néző. V.: .

NKA Pécs: Kerpel-Fronius 6/6, Benke 2, Meszlényi 5, Meleg 2, Djordjevics 25/3. Cs.: Kovács P. 15/9, Lados 12/6, Kazy, Scherer 11/9. Vezetőedző: Ivica Mavrenski.

PVSK-Veolia: Takács D. 7, Harler 19/6, Molnár M. 2, Antóni 10/9, Tóth N. Cs.: Horti 11, Bíró O. 5/3, Németh A. 9/3, Bíró L., Halász 9/3. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Régen készülhetett olyan feszülten egy mérkőzésre csapatunk, mint most, a bajnoki döntő ötödik felvonása előtt. Persze érthető is ez, hiszen pénteken nagy esélyt szalasztottunk el, hazai pályán nem sikerült behúznunk a bajnoki címhez és a feljutáshoz szükséges harmadik győzelmet az NKA ellen. Érdekes módon azonban mégis, szokatlan nyugalom sugárzott játékosainkról, amikor szűk egy órával a kezdés előtt kijöttek melegíteni. Ez a nyugalom – ami persze lehet, hogy csak látszólagos volt – mindenesetre szép lassan ránk, szurkolókra is átragadt valamelyest.

Az gyorsan kiderült mindenesetre, hogy vezetőedzőnk készült a meccsre egy kis meglepetéssel, hiszen eddig nem látott kezdő ötössel vágtunk neki a derbinek. Harler és Molnár mellett ott volt Antóni, Tóth és Takács is a pályán, és azonnal zóna védekezéssel indítottunk. Bár elsőre még át tudta ezt dobni Kerpel-Fronius, utána azonban nem jöttek a külső pontok a hazaiaktól. Ezzel a szisztémával a meccs elején azt is elértük, hogy Djordjevicset és Meleget alig-alig tudta megjátszani az NKA, így egyre feszültebb is lett Mavrenski csapata. Közben mi Antóni révén két triplát is szállítottunk.

Sokáig fej-fej mellet haladtunk, de aztán sikerült magunkhoz ragadni a kezdeményezést, és Harler külsője után már 17-12-re vezettünk. Mavrenski mester időkérése után aztán csinált egy gyors 5-0-s szériát az NKA, így Szekulovics sem volt rest, azonnal magához rendelte a csapatot. Ez össze rázta a fiúkat, és végül Molnár kosara volt a negyed utolsó fontos momentuma, így két ponttal jártunk előrébb tíz perc után. Úgy, hogy gyakorlatilag végig zónáztunk, méghozzá a kezdő ötösünkkel, csere nélkül.

És bizony edzőnk úgy lehetett vele, minek túlcserélni magát, ha valami működik. A második negyed elején csak Tóth helyére érkezett Horti, de a játék képe mit sem változott. A védekezésünkkel megoldhatatlan feladat elé állítottuk a hazaiakat, közben pedig ugyan elől nem sziporkáztunk, de szép lassan azért gyűjtögettük a pontokat. Ráadásul rendre jöttek a 2+1-es akciók is, így a második negyed feléhet közeledve már 31-21-re vezettünk. Itt aztán, először a meccsen jött egy kisebb hullámvölgy. Két egymás utáni támadásunk is is sikertelen volt, az NKA pedig öt pontot szerzett gyors egymásutánban, így megelőzve a nagyobb bajt, vezetőedzőnk ismét időt kért. Ez pedig nem is jöhetett volna jobban, hiszen innentől az első félidő hajrája már egyértelműen a miénk volt. Mi szépen szorgoskodtuk össze a pontokat, Bíró is betalált kintről, és Harler is megállíthatatlan volt, a hazaiak pedig egyre idegesebbek. Mavrenski kapott is egy technikait, ami tovább nyitotta az ollót, volt már 15 is közte. Ha nincs Scherer két triplája, az NKA már a nagyszünetben komoly bajban lett volna, de így is 11 ponttal vezettük egy félidő után.

És bár jellemzően épp az ilyen meccseken szokott jönni az idegeskedés a lelátón, valamiért mégis tartotta magát az a nyugalom a szünet perceiben is. Persze nyilván az ember kicsit szugerálta is magába ezt, de hát egy döntő ötödik meccsen minden egyes fortélyra szükség van.

A második félidő itt is, ott is egy-egy rossz támadással indult, láthatóan mindenki nagyon akart bizonyítani. Aztán egy olyan támadást vezettünk végig, amit nemhogy lábbal, szemmel sem tudott lekövetni az NKA, így bízhattunk benne, hogy marad még a jó forma. Maradt is, igaz azért azt lehetett érezni, hogy a hazaik jóval élesebben jöttek ki a második félidőben. Támadásban jobban is teljesítettek, de azért a 10 pont körüli előnyünket tartani tudtuk. Amikor nagyon kellett, jött Antóni triplája estében, de azért a negyed végéhez közeledve egy kis hullámvölgy is beköszöntött. Néhány rossz támadás után a hazaiak feljöttek öt pontra, így Szrecsko Szekulovics magához rendelte a csapatot. Itt sajnos támadásban alaposan beragadtunk, azonban hátul igyekeztünk kompenzálni a dolgot, így bár ellenfelünk elkezdett zárkózni, a 30. perc végéhez érve 55-51-es előnyben voltunk. Egyértelmű volt tehát, hogy minden megmaradt energiamorzsát össze kell gyűjteni a záró etapra.

A legnagyobb feladvány az volt, hogyan tudunk támadásban megújulni, tíz perc alatt ugyanis csak tíz pontot szereztünk. A megoldás Halász Ákos lett. Az addig jegelt irányítónk ugyanis egymás egymás után dobott hét pontot, így ismét megléptünk 62-54-re. Persze nem bajnoki döntő az, ahol az utolsó meccsen nincs 200-as vérnyomás. Hiszen 68-61 után az NKA ki tudott egyenlíteni, és volt még három perc a meccsből. Sőt, egyre nagyobb bajban érezhettük magunkat, ugyanis Kovács triplája már hazai vezetést jelentett, Lados közelije után pedig már 73-70 állt az eredményjelzőn, és az utolsó két percen belül jártunk, így persze jött is az időkérésünk. Ekkor azonban már nem segített a pauza sem. A 28 percen át tökéletesen működő taktikánk a végére valamiért már nem akart eredményt hozni. A hazaik extra dobásai, egy kis szerencse, és nagyon fontos pillanatokban egy-egy olyan ítélet, ami az ő szekerüket tolta előre, az utolsó reménysugarat is eltakarta...

Nem sikerült. Nem tudtunk visszajutni az élvonalba….

Szrecsko Szekulovics: Gratulálok az akadémiának a győzelemhez! Nagyon jó mérkőzés volt, amelyen szinte végig vezettünk, aztán az utolsó három percben kikaptunk. Büszke vagyok a csapatomra, mert megmutattuk, hogy tudunk keményen és jól játszani idegenben. Köszönjük a szurkolóinknak a bíztatást, a segítséget, az akadémiának pedig sok sikert kívánunk a következő szezonra.