PVSK-Veolia - MVM-OSE Lions 61-71 (12-17, 12-23, 12-13, 25-18)

Kosárlabda-NB I., férfiak. Pécs, 1800 néző. V.: Benczur, Győrffy, Farkas.

PVSK-Veolia: Haynes-Jones 18/6, Goldring 4, Carpenter 1, Ivosev 11/3, Brkics 12. Cs.: Donaldson 10, Popadics, Bíró O. 2, Illés 3, Farkas. Vezetőedző: Andrija Csirics.

MVM-OSE Lions: Ihring 7, Calhoun 19/6, Carev, Garamvölgyi 6, Burns 13. Cs.: Parrish 12/12, Ruják 12/3, Molnár M. 2, Tóth. Vezetőedző: Sebastjan Krasovec.

Kipontozódott: Brkics (36.), Ivosev (40.),

A válogatott szünet után már alaposan ki voltak éhezve a kosárlabda pécsi szerelmesei egy jófajta rangadóra, és azt már a kezdés előtt érezhettük, hogy a hangulattal nem lesz gond az OSE elleni bajnokin. Nem csak a mi drukkereink, de az oroszlányi szimpatizánsok is szép számmal képviseltették magukat a Lauber Dezső Sportcsarnok sok nagy csatát látott lelátóin.

És bizony az első perctől kezdve volt is ok a jó hangulatra, ugyanis nagyon jó ritmusban indult a meccs, és bár eleinte nem esett sok pont, így is kimondottan élvezetes volt a játék. Nálunk Ivosev vitte a prímet támadásban – első hét pontunkból ötöt ő szerzett –, hátul pedig Goldring ment nagyot, hiszen jól védkezett, és lepattanókat szerzett.

Közben a túloldalon sokkal jobban eloszlottak a pontok, de azért mindig akadt egy oroszlányi, aki eredményes tudott lenni. A meccs 9. percében 12-12 volt az állás, és igazából ez tökéletesen vissza is adta azt, amit a pályán láthattunk. Éppen ezért volt fájó, hogy az első negyed utolsó perce nem sikerült túl jól. Jött két könnyelmű hiba, amit az OSE ki is használt, és öt ponttal elhúzott.

Aztán a második negyed elején is úgy tűnt, hogy még mindig benne vagyunk a hullámvölgyben. Az egyetlen szerencsénk az volt, hogy az Oroszolány sem brillírozott. Végül egy jó négy perces gólcsendet tört meg Goldring Gergő. Ez pedig vissza is hozta a tüzet játékosaink tekintetébe, a következő két OSE-támadást ugyanis fogcsikorgatva, de kivédekeztük, Brkics pedig előbb egy kontra végén talált be, majd ugyan kihagyott két büntetőt, de elsüllyesztett egy újabb duplát, így ismét teljesen nyílt lett a meccs.

Mire azonban ezt megszokhattuk volna, az OSE elkezdett kintről is betalálni, ami épp a legrosszabbkor jött. A lendületünk megtört, és amikor Andrija Csirics időt kért, már 18-27 állt az eredményjelzőn, az első félidőből pedig szűk négy perc volt hátra. A rövid pauza sem használt azonban, ugyanis újabb eladott labdák, rossz dobások, és hat oroszlányi pont követte. Illetve, jó is lett volna, ha csak annyi. A félidő végéhez közeledve ugyanis elkezdett teljesen ferborulni a pálya.

Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, az OSE-nak minden összejött, nekünk pedig semmi. De tényleg semmi – egyetlen árva Goldring-duplát leszámítva. Egy nem is olyan rég még szoros, izgalmas meccsből eljutottunk oda, hogy a vendégek húsz ponttal vezettek. A félidő végéig négy pontot ebből legalább sikerült faragnunk, de nem volt rózsás a helyzet.

Úgy tűnt azonban a harmadik negyed elején, hogy eszünk ágában sincs feladni a meccset, egy gyors 5-2-es szériával kezdtünk ugyanis. A baj csak az, hogy itt megint megtorpantunk. Bár a remény ott lebegett a szemünk előtt, mert sorra maradtak ki a vendégek dobásai, közben azonban egyszerűen képtelenek voltunk betalálni kintről.

Haynes-Jones, Donaldson, Bíró, Ivosev, sőt, még Brkics is próbálkozott triplával, de sehogy sem akart beesni az első. Ez pedig azt is jelentette, hogy képtelenek voltunk érdemben közelebb kerülni az Oroszlányhoz. Ellenfelünknek így az is belefért, hogy egyébként a harmadik negyedben közel sem brillírozott.

Az utolsó tíz percet így 36-53-ről kellett kezdenünk. Szerencsére az első támadásunkból végre megszületett az első triplánk is Haynes-Jones jóvoltából, és utána is a mi pillanataink következtek. Fel is jöttünk 11 pontra, csakhogy megint, amikor tízen belülre férkőzhettünk volna jött egy Ruják-hármas, néhány eladott labda, és ismét ott voltunk, ahol korábban.

Négy és fél perccela vége előtt, 48-62-nél, amikor Brkics is kipontozódott pedig már éreztük, hogy ebből nem lesz nagy feltámadás a végén. Nem is lett, bár arra az egyre nem lehetett panasz, hogy játékosaink hajtottak végig. Szurkolóink pedig fantasztikusak voltak, rajtuk nem múlt ez a meccs, az biztos.

Andrija Csirics: - A játékosaim is tudják, hogy az első perctől az utolsóig pokoli keményen kell játszani. A mezen látható színekért, a szurkolókért kell harcolni, akik ma eljöttek, de gyakorlatilag az első perctől megálltunk. Nem volt semmi agresszivitás a védekezésben, a támadásról nem is akarok beszélni. Nem lehet így kosarazni, hogy nem dobsz pontot. Ma nem kosárlabdát játszottunk, hanem valami másik sportot. Próbálom keresni a problémát, de leginkább a fejekben vannak a problémák.

Kapcsolódó hírek