SZTE-Szedeák–PVSK-Veolia 79-73 (25-13, 10-20, 23-21, 21-19)

Kosárlabda-NB I., férfiak. Playout, 4. forduló.

SZTE-Szedeák: Vulikics 22/9, Eady 24/3, Cseh 6, Glisics 19/6, Herndon 2. Cs.: Balogh 4, Zsíros 2, Polányi, Cohill, . Vezetőedző: Simándi Árpád.

PVSK-Veolia: Micsovics 3/3, Vaughn 19/6, Archibald 21/6, Mokánszki 10/3, Dzseletovics 14. Cs.: Merkl, Radó, Frank 3/3, Antóni 3/3. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

A playout talán egyik legfontosabb meccsére készültünk szerda este Szegeden – az első negyed láttán pedig az volt az érzésünk, hogy sajnos nem nőttünk fel a feladathoz. Bár a meccs első két pontját mi szereztük, az SZTE hamar átvette a vezetést, és a játékrész felénél már magabiztos, 6-8 pontos előnyben volt. A támadójátékunk teljesen ötlettelen volt, egymás után adtuk el a labdákat, amiket Vulikics és Glisics a túloldalon gyors kosarakra váltott. Igazából mindegy volt, milyen ötössel vagyunk fent, a különbség csak nőtt, tíz perc után 12 pontnál állt meg.

A második negyedre aztán történt valami: elkezdtük védekezni. Méghozzá nem is akárhogyan! Herndont és Glisicset gond nélkül toltuk ki a palánk alól, de a Szeged kisemberei sem tudtak már lubickolni a mi térfelünkön. És bár a dobószázalékunk még mindig gyengécske volt, azért elkezdtek végre be-beesni a kinti dobásaink. Antóni triplájával indítottuk a negyedet, de kicsivel később jött Micsovics 9 méteres, estéből bevert trojkája, Archibald triplája a sarokból, és a félidő végéhez közeledve Mokánszki is betalált messziről. Mindeközben 8 perc alatt mindössze 5 pontot engedélyeztünk az SZTE-nek, amely ugyan utolsó két támadásából szerzett újabb ötöt, így is nagyon jó negyedet zártunk, és ami ennél is fontosabb, visszajöttünk a meccsbe a félidőre, hiszen mínusz 12-ről sikerült 35-33-ra zárkóznunk a huszadik perc végéhez érve.

A második félidő elején aztán kezdett kirajzolódni egy fej-fej melletti csata, amiben hajszállal ugyan, de mindig a Szeged állt jobban. Az első percekben Mokánszki pontjai jelentették azt, hogy tapadunk ellenfelünkre, de ahogy haladt előre a harmadik negyed, egyre többet hibáztunk, főleg támadásban. Ezt a Szeged ki is használta, és a 27. perc végén, néhány jó támadással ellépett 10 ponttal. Szekulovics időkérése jótékonyan hatott azonban, egy 7-1-es szériával zártuk a negyedet, így minden kérdés nyitott maradt az utolsó negyed előtt.

Ahol sokáig úgy tűnt, ebből bizony egylabdás meccs lesz. A záró felvonást jól kezdtük, hiszen Vaughn, majd Frank is betalált kintről, így egálközeli eredménnyel haladtunk a hajrá felé. Mind a két csapat pontatlanul támadott, így kiszámíthatatlannak tűnt, kinek sül el jobban a végjáték, de az utolsó három percre fordulva felcsillant a remény. Egy buta szegedi fault és egy technikai után Archibald három büntetőt dobhatott, amivel egyenlíthetett volna. Bár csak kettő esett be, 67-66-nál az volt a levegőben, hogy meg tudjuk fogni ellenfelünket. A jó védekezések jöttek is egymás után, azonban hiába volt négy támadáson keresztül esélyünk arra, hogy átvegyük a vezetést, nem tudtunk élni az eséllyel. Egy szegedi időkérés után pedig pillanatok alatt eldőlt minden. 67-66 után ugyanis a Szeged tíz pontot rámolt be válasz nélkül, innentől pedig már csak erőlködés volt, amit szúk két perc alatt próbáltunk csinálni. Elbuktuk ezt a rendkívül fontos derbit is.