Budafok–PVSK-Veolia 82-84 (19-23, 16-18, 22-19, 25-24)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 7. forduló.

Budafok: Moravcsik 7/3, Hajnal 2, Dormán 9/3, Varga 15, Swanson 22/6. Cs.: Lucey 6/3, Tursics 9/9, Piukovics 12/12, Siklós. Vezetőedző: Károly Máté.

PVSK-Veolia: Halász 2, Németh A. 7/3, Plézer, Bíró O. 10, Horti 12. Cs.: Molnár M. 7/3, Antóni 16/12, Micsovics 23, Mokánszki 7/3, Frank, Ravasz, Harka. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

A bajnokság első hat fordulójában csupán egyszer tudott nyerni, vezetőedzőnk mégis óvatosságra intett a Budafok elleni mérkőzésünk előtt. És bizony az első félidő után már értettük, hogy miért. Nem elég ugyanis, hogy ellenfelünk nagyon lelkesen vetette bele magát a küzdelembe, az egy héttel ezelőtti, Salgótarján elleni rossz dobóformánk ezúttal is visszaköszönt. Ez pedig épp elég volt, hogy izgulós legyen az első két negyed. Bár az 7-0-s hazai kezdés után gyorsan magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, a külső dobásaink nem ültek, így hiába vettük át a vezetést, ellépni nem tudtunk. Az első igazán biztató jelek akkor mutatkoztak, amikor Antóni bejött a padról, és ha már fent volt, gyorsan bevert két triplát is. Ezzel együtt is kicsit olyan érzésünk volt, hogy rajta kívül csupán Micsovics az, akiben pontok vannak.

Tíz perc után négy ponttal vezettünk, de a Budafok tapadt ránk, mint a légypapír. Swanson és Varga hajtotta a hazaiakat, nálunk pedig egyértelműen Micsovics volt a csapat motorja. Amikor jött egy-egy jó védekezés, és abból kontrázni tudtunk, persze máris jobban nézett ki a dolog, Németh és Molnár ugyanis általában könnyedén futotta le a hazaiakat, Micsovics betöréseire pedig szintén nem találta az ellenszert riválisunk. Igen ám, csakhogy azok a fránya külső dobások… A félidőhöz érve hat pont volt az előnyünk, de a 3/22-es triplamutató jelezte, hogy nem vár ránk könnyű második félidő.

És bizony ez nem az az este volt, amikor minden bejön, amikor megszórjuk az ellenfelet és a végén könnyed győzelem után lehet jó hangulatban hazautazni. Ez a vért izzadós, utolsó pillanatig harcolós, vetődős, szenvedős negyven perc volt. A Budafok megmutatta, hogy Szekulovics mester nem véletlenül nevezte erős csapatnak. Bár néha úgy tűnt, talán jön egy hullám és el tudunk lépni, a hazaiaknál mindig volt valaki, aki borsot tört az orrunk alá. Harminc perc után 57-60 állt az eredményjelzőn, így nyilvánvaló volt, hogy gyilkos utolsó negyed következik.

Aztán világ láss csodát, amikor talán a legkevésbé számítottunk rá, az utolsó tíz perc elején azonnal csináltunk egy 8-0-s szériát, Antóni mellett végre Mokánszki is betalált kintről, és kezdtük úgy érezni, hogy talán most megtörtük a Budafokot. Azonban erre is volt válasza a hazaiaknak, hiszen innen kezdve szinte öt egymást követő támadásukat is triplával fejezték be. Így közben hiába pötyögtettünk mi is egy-egy szép kosarat, ellépés és lezárás helyett ismét csak a birkózás ment. A hajrához érve ráadásul láthatóan egyre lelkesebb lett ellenfelünk, nálunk pedig előbb Bíró, majd Németh is kis híján elveszítette a fejét egy-egy keményebb fault után – szerencsére azonban igazi csapatkapitányhoz illően Horti Bálint csírájában fojtotta el ezeket a kirohanásokat, és a társakat a játék felé terelte.

Ezzel együtt is nagyon úgy nézett ki, hogy ebből bizony hosszabbítás lesz, 16 másodperccel a vége előtt ugyanis Varga révén egyenlített a Budafok. Szrecsko Szekulovic persze azonnal időt kért, hogy felrajzolhassa az utolsó figurát. Az pedig ezúttal bizony, ha aranyat nem is, de győzelmet ért! Ognjen Micsovics ugyanis a dudaszó pillanatában vert be egy középtávolit, ezzel koronázva meg ma esti pazar teljesítményét!

Ez a meccs is bizonyította, hogy a lényeg sosem az, hány pontot dobva és milyen különbséggel nyer egy csapat. A lényeg az, hogy nyerjen. Nos, nekünk a szezonban megvan a hetedik sikerünk is. Igaz, hogy nem adták ingyen, de megszereztük.

Kapcsolódó hírek