Vezette: Benczur, Csabai-Kaskötő, Farkas.

PVSK-Veolia: Pongó M. 4, Ruják 12/3, Smith 24/6, Budimir 9, Aiken 9/3. Csere: Csirics 20/3, Horti 5, Antóni 5/3, Bíró L. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Debrecen: Manigat 7/3, Harrison 4, Gáspár, Boriszov 15/3, Tóth Á. 23. Csere: Bognár, Polyák 10/6, Somogyi 13/3, Omenaka 4, Tóth B. Vezetőedző: Kovács Adrián.

Ezúttal nagyon lehetett annak örülni, hogy a kosárlabda egy olyan sportág, amelyet teremben szokás játszani. Nyilván azért is, mert így nem kellett Csiricséknek pocsolyákban tapicskolva nekirugaszkodni a DEAC elleni meccsnek, meg azért sem, mert így a szurkolókat sem riasztotta el a csúnya őszi időjárás. Persze az is csinálhatott egy kis extra kedvet a drukkereknek, hogy dupla meccset rendeztünk ezen a szombaton a Lauberben, hiszen délután a PEAC-Pécs–NKE FCSM Csata rangadóval indult a pécsi kosárünnep. Sajnos a lányok szoros csatában alulmaradtak öt ponttal, így bizony Csirke Ferenc tanítványaira irányult minden pécsi tekintet.

Volt is mit nézni, már az első 5 percben is! Nem elég ugyanis, hogy hozzáállásban ugyan azt hozta csapatunk, mint a Benfica elleni nemzetközi meccsen, de a játék minőségében egy elég nagyot sikerült is előrelépni. Persze ebben az is benne van, hogy a DEAC nyilván nem ugyanaz a szint, mint a portugál csapat, ennek ellenére tényleg remek játékkal nyitottunk. Olyan jól ment a dolog, hogy 18-6-nál, a negyed felénél már időt is kért a vendéggárda. Jól is tette, hiszen ez a rövid leállás a lendületünket is megakasztotta egy kicsit, és a két edző csereberéje közepette a DEAC támadásban azért egy kicsit össze tudta kapni magát. Igaz, az első negyedet így is tizenegy pontos előnnyel zártuk. A második negyed elején pedig arra sem kellett túl sokat várni, hogy vastapsban törjön ki közönségünk. Egy Budimir–Aiken koprodukció volt az apropó, előbbi felhajított labdáját utóbbi zsákolta be a gyűrűbe óriási erővel. Ezzel ki is alakult az addigi legnagyobb különbség, hiszen már 33-19 állt az eredményjelzőn. Itt azonban ismételte magát a történelem, ugyanis egy DEAC-időkérés után pár percnyi visszafogottabb játék jött részünkről. Ez azonban szerencsére nem volt elegendő ahhoz, hogy a Debrecen jelentősen csökkenteni tudja a két csapat közti különbséget. Ugyan Tóth Ádám nagyon aktív volt a palánkunk alatt, és többé-kevésbé pontosak is voltak a befejezései – azért Aiken kiosztott neki egy jó vastagon megkötött sapkát, ebben a csúnya, hűvös őszi időben –, de ezzel együtt is szépen tartottuk a 10-12 pontnyi előnyt. Sőt, a félidő végén még egy picit növeltük is, így 47-33-mal mehettünk a nagyszünetre.

Ez akár megnyugtatólag is hathatott volna, azonban sajnos a második félidő elején gyorsan kiderült, hogy inkább egy kicsit elaltatott minket. Merthogy a koncentrációnk bizony jópárszor kihagyott a harmadik negyedben, ez pedig elsősorban a pontatlan támadás befejezéseken látszódott meg. Ziccereket is rontottunk sajnos, a DEAC pedig nem is egy könnyű kosárral válaszolt erre. Így a helyett, hogy még nagyobb előnyt pakoltunk volna össze, Boriszov és Tóth Ádám vezetésével a debreceniek elkezdtek kellemetlenkedni, és 59-50-nél már mi is éreztük, hogy ennek a fele sem tréfa. Csirke Ferenc egy időkéréssel igyekezett felrázni játékosait, de ez az eredményen egy ideig nem látszott meg, merthogy a DEAC tovább közelített. Nem túlzás, hogy 62-59-nél, amikor egy perccel a harmadik játékrész vége előtt Smith két büntetőhöz jutott, összetett kézzel imádkoztunk, hogy csak menjenek be a dobások. Szerencsére be is hullott mind a két kísérlet, így egy nagyon apró lélegzetvételnyi előnyt azért sikerült összehozni az utolsó negyedre is. De ez egy pillanat alatt szertefoszlott, és amikor 64-63-as vezetésünknél még egy alapvonali bedobást is azonnal eladtunk, akkor már nagyon nagy volt a baj. Még szerencse, hogy Andrija Csirics kétszer egymás után szerzett labdát, és előbb maga fejezett be egy lerohanást, aztán Rujákot szolgálta ki. Ugyanakkor hiába állt ezáltal 68-63 az eredményjelzőn, pontosan tudtuk, hogy a menetrendszerűen érkező vendég időkérés után bizony vért kell majd izzadnunk. Hát, kellett is. Még szerencse, hogy ezen az estén, amikor igazán kiemelkedő játékosunk talán nem is nagyon akadt az első 30 percben, jött a minden hájjal megkent Andrija Csirics. Aki ha kellett lepattanókat szedett, labdákat szerzett, és ha az élet azt kívánta, akkor magára vállalta a befejezéseket is támadásban. Néha még akkor is, amikor már csak két másodperc volt hátra, és ő még háttal állt a gyűrűnek. De bedobta ezt is, így az utolsó két percre már nem maradt sok izgulnivaló. A DEAC elveszítette a hitét, mi pedig végül nem csak megnyertük a meccset, de még a tíz pontos különbséget is sikerült visszaállítanunk, sőt, még egy kicsivel nagyobbat is.

Ötödik bajnokinkat is megnyertük, és a Falcoval karöltve, továbbra is veretlenül állunk a tabella elején.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a csapatnak, és gratulálok a szurkolóinknak, mert a mai győzelmünkben óriási szerepük volt. Egy szóval tudom a mérkőzést jellemezni: túléltük! A mai mérkőzésen egy nagy problémánk volt, a védőlepattanó megszerzése. Tizenhatot engedélyeztünk a Debrecennek és ebből kaptunk kb. harminc pontot. Ez nagyon nagy gond volt. Amikor a vendégek feljöttek egy pontra azt át tudtuk vészelni két-három jó védekezéssel, labdaszerzésekkel, és az ebből dobott könnyű kosarakkal. A végén ez döntött a javunkra.