Vezette: Tőzsér, Rácz, Sallai

Kecskemét: Pongó Má. 14/6, Pongó Ma. 12/6, Djeraszimovics 18/6, Ivosev 13, Karahodzsics 10. Cs.: Mészáros 8, Hegedűs, Keller, Jakab. Vezetőedző: Borisz Maljkovics.

PVSK: Nelson 16/9, Popadics 6, Bíró 1, Budimir 13/3, Horti 6. Csere: Walker 9/3, Harazin 10, Czukor, Demeter. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

A kecskeméti vendégjátékunk pontosan úgy indult, ahogy elképzeltük: idegesen. A problémát csak az jelentette, hogy a hazaiak kevésbé pörögték túl a mérkőzés első negyedét, ennek köszönhetően két perc után már 8-0-ra vezettek. Persze, azt tudtuk, hogy mi is betalálunk előbb-utóbb, de mégis: ez az előny sokáig kitartott. Sőt, még annál is tovább: ugyan az első negyed végére sikerült közelebb kerülni hozzájuk, a második tíz perc elején megint elléptek tőlünk, kilenc ponttal mentek a hazaiak. A nagyszünetre ebből szerencsére már csak három maradt meg, mivel a légiósaink végre elkapták a fonalat.

Aztán jött a harmadik negyed, és felpörgött Antony Nelson: amerikai irányítónk betalált kintről, bentről, lepattanókat szedett, blokkolt, gólpasszt adott – és közben bevágott tizenkét pontot is. Ennek is köszönhető, hogy végig ott voltunk a Kecskemét nyomában, s a mérkőzés sorsa csak az utolsó negyedben dőlt el. De sajnos nem a mi javunkra: bár a záró játékrész hét pontos hazai előnnyel indult, a negyed első pillanataiban bedobott egy hármast Walker, azaz máris csak néggyel vezetett a Kecskemét. Aztán viszont megállt a tudomány, három percig egyet sem dobtunk, viszont kaptunk tízet. Ez a hiba aztán a mérkőzésbe került: nem tudtunk már visszajönni, behúzta a találkozót a hazai csapat, nekünk pedig meg kell próbálnunk a lehetetlent: innen minden meccset megnyerni, s abban bízni, hogy a többi eredmény is nekünk kedvezően alakul majd…

Csirke Ferenc: -