Vezette: Győrffy, Török, Gorka.

PVSK: Nelson 11/3, Supola 10/3, Smith 24/6, Budimir 7/3, Sejfics 14. Csere: Bíró O., Harazin 6, Halász 11/6. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Kaposvári KK: Wisseh 6, Frazier 26/18, Cooke 14/3, Simms 9, Hendlein 4. Csere: Grebenár 9, Fodor M. 5, Baki 2. Vezetőedző: Fekete Ádám.

Nem véletlenül szoktunk nagyon készülni a Kaposvár elleni csatákra, a két csapat helyezésétől függetlenül mindig óriási presztízse van ennek a párosításnak, most ráadásul a középház első két pozícióját foglaltuk el a somogyi riválissal – csak a miheztartás végett, mi voltunk az élen. És bizony ahogy az lenni szokott, már a kezdés előtt kiváló volt a hangulat a Sportcsarnokban, szép számú közönségünk mellett ugyanis Kaposvárról is nagyon sokat érkeztek a Lauberbe.

A szurkolás kifogástalan volt, ez pedig nagyon jót tett a két csapatnak is. Jó ritmusban, harcosan kezdtünk ugyanis, akárcsak a KKK. Egy-egy kimaradó kísérlet után Cooke majd Nelson volt eredményes, Sejfics kosarával pedig két perc elteltével először az előny is nálunk volt, igaz nem sokáig. Smith-en érződött, hogy nagyon szeretné megismételni a Sopron elleni teljesítményét, ugyanis kétszer egymás után is beleállt a triplába, ezúttal azonban nem sült a keze. Nem úgy Supolának, aki a sarokból köszönt be, Smith pedig kezdett ráérezni, hogy most talán közelebbről kell próbálkoznia. A Kaposvár mindeközben elég rossz százalékkal dobott, így 18-12-nél mér egészen jó volt felpillantani az eredményjelzőre, Grebenár Péter és Fodor Márton beállása azonban új lendületet kölcsönzött a Kaposvárnak, igaz az első negyedet így is egypontos előnyel fejeztük be.

A rövid kis pihenőt követően pedig csak kicsivel több mint három percre volt szükségünk ahhoz, hogy az egy pontból tizenkettő legyen! Halász csodás gólpasszokkal szolgálta ki Harazint és Sejficset, Smith harmadik nekifutásra már betalált kintről és Halász is egy triplával terhelte a KKK gyűrűjét, a somogyiaknál pedig szinte csak Grebenár volt képes betalálni. Időt is kért Fekete Ádám, aminek félig meg is lett az eredménye a vendégeknek. Azért félig, mert a következő bő három percben képtelenek voltunk betalálni, ugyanakkor a somogyiak is csupán egyetlen Fodor-duplát tudtak felmutatni. Három és fél perccel a félidő vége előtt ezért megintcsak a Kaposvár kért időt, de minden bizonnyal Csirke Ferencnek is volt mit mondania Nelsonéknak. Azután meg pláne, hogy Frazier kétszer is kintről köszönt be – még szerencse, hogy Smith faulttal együtt dobott egy kettest, és még büntetőt is a helyére tette. Az meg egyenesen csodás volt, ahogy befejeztük a játékrészt. Előbb Nelson dobott egy hármast, majd négy másodperccel a vége előtt Halász szerzett labdát, de ahelyett, hogy ziccerig ment volna megállt a vonal előtt, és ő is három ponttal köszönt be, így 49-32-re vezettünk húsz percet követően.

A szünetben pedig nem macskásodtunk el, nem ültünk le, nem estünk ki a ritmusból, és semmilyen negatív dolog nem történt, ami hatással lett volna a teljesítményünkre, ugyanis négy perc alatt a harmadik negyedben a tizenhét pontos előnyből huszonkettőt csináltunk. Ehhez kellett egy kiváló védekezés, meg persze Budimir és Smith triplái is. Mielőtt azonban elkezdtük volna forrón habzsolni a kását, Frazier lecsillapította kicsit a kedélyeket egy jól irányzott hárompontossal. Mondjuk a húsz pont körüli előnyünket így sem veszélyeztette semmi, Frazier hiába dobott újabb triplát, vagy Budimir betörései, vagy Harazin okos pöcijei után örülhettünk hazai pontoknak. A harmadik negyed végén pedig az egész csarnok talpra ugrott, amikor Bíró rontott dobása után a lepattanót (vagyis már a „felpattanót”) Smith egy kézzel zsákolta be a dudaszó pillanatában.

Az utolsó negyedben sokáig nem is mozdultak el a csapatok a húszpontos differenciáról, kicsit olyan volt az ember érzése, mintha ezzel mind a két fél megelégedett volna, a Kaposvár azonban öt perccel a vége előtt, egy jó szériával feljött 79-65-re, Csirke Ferenc pedig bizony nagyon mérgesen kért időt. Az pedig nem használt az idegrendszerének, hogy a pauza után elveszítettük a labdát. Szerencsére rögtön után ki is védekeztünk egy kaposvári támadást, de így is érezni lehetett, hogy az utolsó pár perc bizony bitang nehéz lesz. Végül a győzelmünk egyáltalán nem forgott veszélyben, de a KKK a végére azért feljött nyolc pontra. Bízzunk benne, hogy ennek semmilyen jelentősége nem lesz a végelszámolásnál, hiszen négy fordulóval a középszakasz vége előtt magabiztosan állunk az első helyen, így egyre biztosabbnak tűnik, hogy meglesz a play off szereplés. Egy aprócska lépés még kell hozzá, de hatalmast ugrottunk az irányába!

Csirke Ferenc: - Ilyen hangulatú meccset öröm játszani. Talán a javunkra az döntött, hogy a Kaposvárnak ez volt a negyedik, nekünk pedig csak a harmadik mérkőzésünk a középszakaszban. Harmincöt percig jól védekeztünk, úgy ahogy nagyon régen. Még nem vagyunk play off-ban, de ma nagy lépést tettünk ennek érdekében. Szurkolóinknak szép húsvéti ünnepet kívánunk!