Vezette: Tőzsér, Török, Rácz.

PVSK-Veolia: Durham 13/6, Brooks 5/3, Antóni 18/15, Budimir 13/6, Sarlija 6. Csere: Simon K. 11/3, Supola 2, Harazin 6, Bíró O. 3/3, Demeter 3/3, Dragasevics 4, Krnjajski. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Sopron: Parker 20/6, Mészáros, El-Amin 2, Henderson 8, Tóth G. 9. Csere: Watkins 13, Duvnjak 5/3, Takács. Vezetőedző: Sabáli Balázs.

Ha van arra recept, hogyan is kell kezdeni egy mérkőzést, akkor mi minden bizonnyal ráleltünk a cetlire a Sopron elleni csata kezdése előtt kicsivel, úgy indítottuk ugyanis a találkozót, hogy Antóni, Budimir, majd megint Antóni talált be kintről, mindeközben pedig hátul nem engedélyeztünk egyetlen pontot sem a vendégeknek. Az pedig külön öröm volt, hogy a padról beállók is rögvest hozzátették a magukét a meccshez, Simon Kristóf 40 másodperc alatt szerzett két szép kosarat, de Harazin is jól mozgott a gyűrűk alatt – és akkor Bíró triplájáról a sarokból még nem is beszéltünk. Az első tíz percben ebből az következett, hogy tizenegy pontos előnybe kerültünk.

És bizony a a második negyed forgatókönyve is kísértetiesen hasonlított az elsőére, igaz itt most „csak” két tripla jött az elején, cserébe viszont olyan védekezést produkáltunk, amit azért ritkán látni. Nyolc percen keresztül mindössze kettő pontra volt képes a Sopron. Igaz, azért itt már akadt néha problémánk a támadójátékban, de így is folyamatosan növeltük előnyünket, kicsivel a félidő vége előtt már 38-18 volt ide, megvolt tehát a közte húsz.

A nagyszünet után aztán villámgyorsan 23 pontosra nőtt az előnyünk, 46-23-nál már azért elég sokan érezték úgy a csarnokban, hogy olyan nagy baj már nem lehet. Ha nagy baj nem is lett, de a Sopron bizony alaposan begyújtotta a a rakétákat. Elkezdtek beesni a tripláik is, és be kell vallani, pár perc leforgása alatt alaposan szétzilálták a védekezésünket. Még szerencse, hogy amikor már éppen kezdett volna meleg lenni a pite, jött Durham egy hármassal, majd rögvest utána labdát szerzett és Simonnak adott gólpasszt. Ennek köszönhetően megmaradt 10 pont az előnyünkből az utolsó játékrészre is.

Ami aztán a záró felvonásban jött, az bizony talán még Csirke Ferencet is jónéhány hangos csettintésre ösztönözte, hiszen az utolsó tíz percet szinte hiba nélkül hoztuk le. Ötletesen, szépen játszottunk, nem érződött, hogy bármiféle tét nyomná a vállakat. Antóni ötödik tirplája után már talpont volt a lelátó is, ami persze nem csoda, hiszen a végén még azt is megengedhettük magunknak, hogy Krnjajski Boris és Dragasevics Veljko is pályára léphessen – Dragasevics ráadásul két nagyon szép kosárral hálálta meg a bizalmat.

Ha még pár percig tart a meccs, talán meglehetett volna a harminc pontos különbség is, de a 84-57-es végeredmény így is nagyon szépen néz ki!

Csirke Ferenc: - Jól kezdtük a mérkőzést, agresszíven védekeztünk. A negyven perc alatt voltak hullámvölgyeink is, de ez normális, főleg azonos képességű csapatok esetén. Most helyenként a támadásbeli egyénieskedés miatt voltak gondjaink. Örülök, hogy Supola Zoltán visszatért. Jövő csütörtökön egy nagyon fontos mérkőzésen a Körmendet fogadjuk.