V.: Cziffra, Török, Gorka.

PVSK: Nelson 12/3, Supola 7/3, Smith 12/3, Budimir 17/3, Sejfics 13. Cs.: Halász 10/3, Harazin 2, Bíró O., Antóni, Demeter, Krnjajski, Bödör. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Szolnok: Pavlicsevics 19/15, Vojvoda 14/6, Barnies 14/6, Eilingsfeld 12/3, Andrics 14. Cs.: Wittmann, Tóth Á. 6, Borisov 9/3, Bryant 7/3, Hajdú. Vezetőedző: Kmézics Zorán.

Ahogyan arra számítani is lehetett, kis híján megtelt a Lauber Dezső Sportcsarnok a Szolnoki Olaj elleni meccsre, így már a feldobás után remek volt a hangulat. Szerencsére ezen még az sem nagyon változtatott, hogy a vendégek kezdték jobban a találkozót. El is húzott a Szolnok 7 ponttal, Csirke Ferenc pedig időt kért, ami hatásosnak bizonyult. Összekapták magukat Nelsonék, és máris szorosabb lett a meccs. Az pedig csak fokozta szurkolóink kedvét, hogy egy tőle megszokott vetődés közben Ismet Sejfics felborította Cziffra játékvezetőt. Szerencsére sem bosnyák centerünk, sem a spori nem szenvedett maradandó sérüléseket. A negyed végét a Szolnok közben alaposan megnyomta, így az első tíz percet hét ponttal nyerték Vojvodáék. És sajnos a második negyed eleje sem úgy alakult, ahogyan megálmodtuk. Szűk három perc alatt csak két pontot tudtunk szerezni, közben a Szolnok labdaszerzésekből leindított minket, 19-31-nél pedig jött az újabb Csirke-időkérés, de ez sem látszott úgy, hogy segítene. Néha még dobóhelyzetbe sem tudtunk kerülni egy-egy támadás alkalmával, az Olaj pedig kegyetlenül megbüntette minden hibánkat. Amikor azonban már kezdett volna húsz pont körülire hízni Wittmannék előnye, minta kicsit magunkhoz tértünk volna. Harazin zsákolása és Nelson triplája után pedig a lelátó is újra életre kelt. A félidőt végül 45-32-re nyerte a Szolnok.

A pihenő pedig nagyon jót tett Budimiréknek. Bár a harmadik negyed első két perce még álmoskás játékot hozott, nagyon gyorsan beindult a hazai gépezet. Néhány labdaszerzés, pár könnyű kosár, és máris csak nyolc pont volt a különbség. Kmézics Zorán időt kért, ez pedig használt is az Olajnak, hiszen egymás után védekezte ki a vendéggárda a támadásainkat – igaz mi is pocsékul céloztunk olykor –, aztán Vojvoda és Barnies hármasával megint elkezdett nyílni az olló a két csapat között, az utolsó negyedre pedig már 21 pontos szolnoki vezetéssel fordultunk, magunkban már elkönyveltük, hogy a zárófelvonás csak formalitás lesz. Nos, azért akadt az utolsó negyedben egy erős két perc, amikor újra elkezdhettünk reménykedni, Smith, Budimir és Halász egymás után talált be ugyanis kívülről, és a mínusz 21-ről feljöttünk mínusz 14-re, ennél többre azonban nem futotta. Pavlicsevics egymás után dobálta a hármasokat, ezt pedig már nem bírtuk el. Nagy kár érte, mert az utolsó negyed kimondottan élvezetes, pontgazdag volt. Közelebb kerülni tehát nem sikerült a Szolnokhoz, így az utolsó egy percben már Krnjajski, Demeter, valamint Bödör is pályára lépett.

A vereségen azonban – szerencsére – nincs idő merengeni, ugyanis csütörtökön már Szegedre utazunk. Talán ott meglesz az idei első győzelmünk is.

Csirke Ferenc: - Nagyon gyengén dobtuk a hárompontosokat, ami nagyban befolyásolta a mérkőzés végkimenetelét. A játékosok sajnos az első félidőben mindent egyedül próbáltak megoldani. Egy ilyen csapat ellen nem lehet ennyi rossz kiválasztást elkövetni. Védekezésben sem azt nyújtottuk, és olyan védekezést választottak a játékosok sok esetben, amiről egész héten szó sem volt. Az a baj, hogy mindenki ment a saját feje után. Amíg azt nem értik meg a játékosok, hogy ezt nem lehet csinálni, addig nem fogunk mérkőzést nyerni. Gratulálok a Szolnoknak a győzelemhez, mi dolgozunk tovább, mert csütörtökön nagyon kemény mérkőzésünk jön.