Kaposvár: Ubilla 16/9, Johnson 20/6, Markovics 8, Hendlein 14, Spica 4. Csere: Pustahvar 18/9, Harazin 4, Halász 5/3, Baki. Vezetőedző: Fekete Ádám. PVSK-Veolia: Pongó 8/6, Taylor 13/3, Csirics 12/6, Budimir 14, Horti 13. Csere: Demeter 4, Wright 8, Bíró L. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

A Kaposvár ellen mindig egy kicsit több az aktuális mérkőzésünk, mint egy szimpla bajnoki. Régre visszanyúló, ősi rivalizálás van már a két csapat között, és az utóbbi pár szezon találkozói, főként Kaposváron bizony rendre óriási csatákat hoztak. Nem volt ez másként ezúttal sem. Az első félidő forgatókönyve megegyezett a két csapat utóbbi pár somogyi fellépésével. Kifejezetten jól kezdtük a meccset, és ha csak pár ponttal is, de szinte az egész első negyedben vezettünk is. Ebben nagy szerepe volt a remek dobóformával kezdő Csiricsnek, és a sok lepattanót elhalászó Hortinak. Az előny azonban nem tartott ki a tizedik perc végéig, fordítani tudott ugyanis a KKK. Aztán a második játékrész kezdeti adok-kapokja után a somogyiaknak sikerült szert tenniük egy kényelmesnek aligha mondható, de azért a közvetlen veszély elkerülésére mégiscsak jó négy-ötpontos előnyre. A védekezésünk ugyan jól szuperált ebben a periódusban is, de támadásban több bosszantó hiba is becsúszott a játékunkba. Ezt tudta kihasználni Fekete Ádám legénysége, és bár volt rá esélye a Kaposvárnak, hogy akár egy tízessel is elhúzzon, azért a félidő végére sikerült bőven látótávolságon belül maradnunk, 37-33-as hátrányból várhattuk a nagyszünet utáni folytatást.

Ami eleinte úgy festett, hogy nagyon is jól alakul. Szépen ledolgoztuk a négy pontot, viszonylag gyorsan sikerült az egyenlítés. A támadójátékunk szépen kezdett helyreállni, mindeközben azonban hátul úgy tűnt, mintha fogyna az erőnk. Védekezésben egy kicsivel lassabban reagáltunk a kelleténél, a hazaiak pedig ezt ki is használták. Pustahvar kintről talált be kétszer is, és bár mi is gyűjtögettük a pontokat, az olló mégis elkezdett kinyílni. A harmadik negyed végéhez érve, először a meccsen vezetett már tíz ponttal a Kaposvár, sőt, az utolsó tíz percnek már mínusz tizenkettőről kellett nekiugranunk. És igaz ugyan, hogy jó három-négy percig még benne volt a levegőben, hogy esetleg visszajöhetünk még ebbe meccsbe, amikor azonban erre talán tényleg esély nyílt volna, Johnson és Ubilla triplái darabokra törték az álmainkat. Ráadásul a végére nem elég, hogy simán tudott nyerni a KKK, mindezt 17 pontos különbséggel tette, ez pedig még az alapszakasz végén akár nagyon fájó is lehet nekünk, hiszen ősszel Pécsett tizenöttel vertük Hendleinéket, így egy esetleges holtverseny esetén a számok a somogyiaknak fognak kedvezni. Persze bízzunk a legjobbakban. Például abban, hogy az utolsó fordulókban saját erőnkből érünk el olyan eredményt, hogy kell majd mit számolgatni.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a Kaposvárnak a győzelemhez! Minden elismerést megérdemel mindkét szurkoló tábor, sokkal több ilyen hangulatú meccs nincs ebben a bajnokságban. A kevés kulcsemberünk hullámzó teljesítményt nyújtott és hoztuk a szokásos tripla dobószázalékunkat. Ezzel nem lehet meccset nyerni. Látszott a fáradtság a játékosaimon, nem tudom mi lesz szombaton a sokkal pihentebb Paks ellen. Hazai pályán azonban ha a fáradunk pótolhatja a szívünk.

Horti Bálint: - Parázs hangulat uralkodott a pályán és azon kívül is, igazi rangadó volt. Jól kezdünk az első két negyedet, de a szünet után nagyon szétesett a védekezésünk. A 89 kapott pont nagyon sok, ha ennyit kapunk, akkor nem tudunk nyerni.