MAFC-PVSK-Veolia 107-108 (20-28, 28-27, 25-27, 34-26)

Kosárlabda-Hepp Kupa, döntő.

MAFC: Tóth P. 22/12, Misek 8, Buzás 11/6, Biber 8, Bordács 26. Cs.. Polgárdy 20/9, Komma 11, Pintér 1. Vezetőedző: Lakits András.

PVSK-Veolia: Takács D. 6/6, Harler 38/6, Molnár M. 5/3, Bíró O. 19/3, Horti 11. Cs.: Halász 5/3, Tóth N. 12, Antóni 3/3, Németh A. 9/9. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Igazi döntőhöz méltó koncentrációval kezdtük el a Hepp Kupa fináléját a MAFC ellen, hiszen már az első percekben igyekeztünk a lehető legagresszívebb védekezés mellett eredményes támadásokkal operálni. Bár hozzánk hasonlóan a MAFC is fegyelmezett játékkal kezdett, azért már az elejétől érezni lehetett, hogy mi akarunk irányítani.

Eleinte Horti és Bíró Olivér hozott fontos pontokat, majd az első negyed végéhez közeledve jöttek a többiek is. Németh és Takács is fontos triplát szórt be, így az első tíz perc végéhez érve teljesen megérdemelten vezettünk nyolc ponttal.

A második negyed, ha lehet még jobban indult, az előnyünket szépen tíz pont fölé tornáztuk. Harler hozta szokásos ponterős játékát, de Antóni is betalált kintről, volt, hogy már 14 ponttal is vezettünk. Aztán a félidőhöz közeledve a MAFC-nál is riadót fújtak, és elkezdtek zárkózni a fővárosiak.

A nagyszünet előtt kicsivel már csak tíz volt a differencia, a végén ráadásul beesett egy tripla is, így 48-55-tel mehettek szünetre a csapatok.

Azt tehát sejthettük, hogy a nagyszünet után hatalmas csatára lesz kilátás – igaz a harmadik negyed elején egy pillanatra úgy érezhettük, hogy talán mégsem. Remek kezdés után ugyanis villámgyorsan megléptünk 15 ponttal, itt azonban alaposan behúztuk a féket, amit a MAFC egy 10-0-s szériával bosszult meg, így kezdődhetett elölről az idegeskedés. Innen egy klasszikus csikicsuki alakult ki, amelyben hol el tudtunk lépni 10-12 ponttal, hol megközelített minket ellenfelünk.

Az utolsó tíz percet végül kilenc pontos előnyből kezdhettük meg, de a Bordács vezette MAFC nem hagyta magát, és folyamatosan a nyakunkon volt. Közben ráadásul az addig remekül játszó Horti és Bíró sem lehetett fent a pályán, négy faultjuk miatt jegelte őket Szrecsko Szekulovics. Még szerencse, hogy Tóth kiválóan helyettesítette őket, sorozatban szedte a fontos lepattanókat, és támadásban is hozta a pontokat. Harlar közben ugyan egyre fáradtabban mozgott ugyan, de azért igyekezett továbbra is vezér lenni.

A meccs vége közeledett, az eredmény pedig egyre szorosabb lett. A 100 pontot hamarabb léptük át, de érezhető volt, hogy a MAFC sem lesz adós e téren. Tóth Péter lehetetlen szögből dobott triplája után ráadásul a sírból jött vissza az utolsó percen belül riválisunk, így jócskán idegeskedhettünk, hogy meglesz-e a kupaarany.

Nos, végül meglett! Óriási küzdelemben, egy rendkívül élvezetes találkozó végén sikerült egy pontot, fogcsikorgatva megőriznünk az előnyünkből, és a 108-107-es végeredményt elégedetten szemlélve vághattuk le a háló a Tüskecsarnok gyűrűjéről. Ahogyan azt egy Hepp Kupa-győztes csapathoz illik!