NHSZ-Szolnoki Olajbányász–PVSK-Veolia 91-80 (18-20, 24-17, 28-28, 21-15)

Kosárlabda-NB I., férfiak.

NHSZ-Szolnoki Olajbányász: Somogyi 6, Pallai 9/3, Lukács 17/3, Szubotics 15/3, Aimaq 15. Cs.: Jovanovics 8, Peringer 5, Radovanovics 6, Rudner 8/6, Krnjajszki 2, Horváth. Vezetőedző: Oliver Vidin.

PVSK-Veolia: Merkl 5/3, Vaughn 22, Plézer 12/6, Dzseletovics 18, Payton 8. Cs.: Radó, Frank, Antóni 2, Mokánszki 10/6, Németh A. 3/3, Molnár M. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Nem túl nagy reményekkel vághattunk neki a Szolnok elleni, szerda esti, idegenbeli bajnokinak, hiszen amellett, hogy a két csapat formája és a tabellán elfoglalt helyezése alapján is toronymagas esélyese volt a derbinek a Olaj, Amorie Archibald személyében legjobb játékosunk még hiányzott is a találkozóról sérülés miatt. Az első negyedet figyelve viszont olyan érzésünk lehetett, mintha játékosaink vért ittak volna. Nagyon szigorú védekezéssel kínáltuk meg a tabella harmadik helyezettjét, és bizony a hazaiakat ez meg is lepte. Bár mi sem brillíroztunk támadásban, a saját palánkunk környéki csapatmunkánknak hála így is vezettünk az első negyed jelentős részében. Amikor pedig úgy tűnt, hogy elkapja a fonalat a Szolnok, jött a padról beszálló Németh triplája, és máris lehűtöttük a szolnoki kedélyeket. Tíz perc után, nem kis meglepetésre vezettünk is 20-18-ra.

Azt persze borítékolni lehetett, hogy a Szolnok nem fogja annyiban hagyni a dolgot – és a második negyedben ez be is igazolódott. Mivel több bosszantó labdaeladásunk is akadt, ellenfelünk kihasználta ezeket, és gyorsan átvette a vezetést. Közben meglehetősen könnyű síppal érkeztek sorozatban a személyi hibák is nálunk, ami nem könnyítette meg a dolgunkat. Erre azonban nem lehet fogni, hogy sok volt a rontott dobásunk, ami miatt törvényszerű is volt, hogy a különbség elkezdett nőni. A félidőhöz közeledve egy Rudner-tripla után már tízzel ment a Szolnok, ekkor félő is volt, hogy a nagyszünetre tetemes lesz a hátrányunk. Azonban tartásunkat dicséri, hogy Dzseletovics duplájával és Merkl Barna hármasával pillanatok alatt visszajöttünk öt pontra. A legvégén még volt egy gyors kosárváltás, így 42-37-es Olaj-előnnyel mehettek a csapatok pihenni.

A második félidő nagy kérdése az volt, hogy vajon a bivalyerős kerettel rendelkező Szolnok fel tud-e pörögni. Nos, a harmadik negyedben azt láthattuk, hogy bizony fel. Támadásban sokszor igen meggyőznek tűnt Oliver Vidin csapata, még, ha a triplákat nem is dobták jó százalékkal Pallaiék. És persze ez jelenthette volna azt, hogy megnő a különbség, és idő előtt lezárják a meccset a hazaiak – csakhogy felvettük a harcot ellenfelünkkel. Többször is úgy tűnt, hogy elkezd meglépni az Olaj, azonban nálunk rendre jött egy-egy extra teljesítmény előny. Néhol Vaughn szerzett fontos kosarat, máskor Plézer vert be egymás után két triplát is, de a negyed vége felé Mokánszki is hozzátette a magáét ahhoz, hogy 28-28-ra hozzuk a játékrészt, és látótávolságon belülről várhassuk a záró etapot.

És, bár az utolsó negyed első perceiben is még tartottuk a lépést a Szolnokkal – rögtön az elején feljöttünk három pontra is –, ahogy teltek a percek, úgy kezdték el kikezdeni az idegeinket az egyre-másra érkező személyi hibák. Persze az, hogy az egész meccset figyelembe véve 19 hazai faultra ránk 28-at fújtak jelzi, hogy a játékvezetők talán a kelleténél jobban is tisztelték a Szolnokot, azonban ez nem mentesít az alól, hogy az utolsó 4-5 percre fordulva túl sok lett a rontott dobásunk, ezt pedig, ha nem is könyörtelenül, de kihasználta az Olaj, amely végül 91-80-ra nyerte meg a meccset.

És látva a mai meccset, csapatunk teljesítményét, most bosszantó csak igazán, hogy az utóbbi hetekben nem tudtunk így pörögni. Ha ugyanis az elmúlt hetekben csak megközelítőleg úgy játszottunk volna, mint ma este, sokkal beljebb lennénk, ez nem is kérdés. Kesergés helyett azonban most, hogy jön a válogatott szünet, erre a teljesítményre alapozva kell nekiállni a munkás hétköznapokban, és rákészülni az alapszakasz utolsó hét fordulójára