Pécsi VSK-VEOLIA - Soproni KC 83-77 (28-16, 18-21, 25-25, 12-15)
Férfi Kosárlabda NB I. alapszakasz, 6. forduló. Pécs, Lauber Dezső Sportcsarnok (zárt kapus)
Vezette: Földházi, Tőzsér, Kovács.

PVSK-Veolia: Ruják 7/3, Lewis 16/9, Funderburk 19/3, Budimir 20/18, Meleg 2. Csere: Brkics 15, Bíró L. 4, Demeter, Dragasevics. Vezetőedző: Dragan Alekszics. Soproni KC: Jackson 9, Thompson 21/6, Fazekas 5/3, Boriszov 17/9, Wideman 9. Csere: Jogela 16/3, Sitku, Werner, Takács. Vezetőedző: Konsztantinosz Flevarakisz.

Elnézve csapatunk bemelegítését, akarva akaratlanul is a Queen egyik slágere jutott eszünkbe. The show must go on. Mert, hát ugye ha tetszik a tabella állása, ha nem, akkor is folytatni kell! Mondjuk az is ráerősített erre az asszociációra, hogy centerünk, Veljko Brkics bajszot növesztett, így pedig megszólalásig úgy nézett ki, mint egy kicsit túlnövéses Freddie Mecury. Szükségünk is lett volna arra, hogy jól muzsikáljon a csapat, hiszen a Kaposvár elleni szezonnyitós győzelmünk után három vereség következett a sorban, így a Sopron ellen bizony javítani kellett.

A kezdés pedig pont olyan is lett, amilyet Dragan Alekszics is megálmodhatott, hiszen alig telt el három perc a meccsből és már 10-3-ra vezettünk! Ekkor még nem érezte úgy a vendégek mestere, hogy időt kellene kérnie, de Ruják sarokból bevert triplája után már T betűt formázott a kezeiből, hiszen ekkor tíz pontra nőtt az előnyünk. Hiába azonban a közbeavatkozás Flevarakisz részéről, az első negyed végéig nem sikerült közelebb kerülnie a Sopronnak. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy védekezésben nagyot javultunk az utóbbi három bajnokinkhoz képest. A vendégek legfeljebb Jogela távoli kísérleteiből, és büntetőkből tudtak pontokat szerezni. Épp ezért nem volt meglepő, hogy 34-25-ös vezetésünknél, bár kilenc volt az előnyünk, mégis időt kért Alekszics. Persze, hiszen két és fél perc alatt a második negyed elején kaptunk 9 pontot, látható volt, hogy hátul egy apró homokszem került a gépezetünkbe. Sikerült is kifújni azt kis idegesítő szemcsét, a következő öt percben ugyanis már sokkal jobb volt nézni a védőmunkánkat – igaz „cserébe” a támadójátékunk kicsit megtorpant. Meg azt sem volt túl üdítő nézni, amilyen ütemben gyűjtögette a személyi hibákat Bíró Levente és Meleg Gergő. Bíró valamiért nagyon a játékvezetők begyében lehetett, ugyanis már a 16. percben összejött neki az öt hiba, így véget is ért számára a meccs. A félidő végén, Budimir triplájánál azért így is örültünk, hiszen ezzel 46-31-re alakult az állás – nagy kár, hogy a hátralévő 20 másodpercben Boriszov két távolit is bevert, így végül kilenc pontos előnnyel zártuk az első húsz percet.

A nagyszünetben valószínűleg, a biztos vezetés ellenére is volt mondanivalója jócskán Dragan Alekszicsnek, hiszen a húsz perc alatt eladott 10 labda azért nagyon nem festett jól a lőlapon. Igaz ugyanakkor, hogy a 12 triplakísérletünkből behulló 7 hármas meg igen jól mutatott. Na, ezt a mutatót javította még tovább Lewis, aki a harmadik negyed elején, első támadásunkból dobott hidegvérrel triplát. Kicsivel később Budimir is csatlakozott hozzá – ez csapatkapitányunknak már a negyedik trojkája volt a meccsen –, úgyhogy, bár a Sopron is igyekezett a mi palánkunk alatt, ismét tíz fölé nőtt az előnyünk. Sajnos azonban túl sok apró is becsúszott a játékunkba, így a vendégek gyorsan életjelet adva magukról, 56-48-ra jöttek fel. Azonban szerencsére Brkics és Budimir is elemében volt, így 63-51-nél már ismét soproni időkérés miatt kellek rövid szünetet tartani. Jött is egy 7-0-s soproni rohanás, úgyhogy nem lehettünk túlzottan nyugodtak. A harmadik negyed hajrája azonban egy Budimir triplát, és két Brkics kosarat hozott – két fantasztikus Funderburk-passzból –, így az utolsó tíz percet 71-62-es előnyről várhattuk. Ami azonban az utolsó negyed első perceiben ránk várt, arra nem lehetett felkészülni. Olyan adok-kapok alakult ki, hogy győztük kapkodni a fejünket. Kimaradó ziccerek, eladott labdák, veszekedések... Volt minden, csak épp kosarak nem nagyon. Szűk három perc alatt összesen három pont született, 2-1-es elosztásban. Aztán persze felgyorsultak az események, bár ezt megspóroltuk volna. A Sopron nagyon rákapcsolt, nekünk támadásban sajnos több hiba is becsúszott, így 2:54-gyel a vége előtt teljesen nyílttá vált a meccs, 77-74-re jöttek fel a vendégek Thompson kosarával, így nem is volt kérdés, hogy jönnie kell az időkérésnek. Ami után Brkicsnek köszönhetjük, hogy nem állt meg a szívünk. Centerünk ugyanis Fazekas ziccerénél két kézzel sapkázta le a sopronit, a kontrából pedig Lewis csinált egy 2+1-es akciót. Ez pedig kulcspillanat volt. Innen ugyanis már nem tudott visszajönni a Sopron, a hajrát okosan, rutinosan hoztuk le, megszerezve ezzel idei második győzelmünket. Teljesen megérdemelten!

Dragan Alekszics: - Sokkal jobban védekeztünk mint az előző mérkőzéseken, különösen az első félidőben. Erre készültünk hetek óta, hogy a védekezésünket megerősítsük, mint csapat, és mint egy-egy ellenében. A támadójátékunkban voltak gyengeségek, sok dobást rontottunk, könnyű ziccereket hagytunk ki. Gratulálok a Sopronnak, egy nagyon jól támadó csapatuk van. Mi nagyon pozitív energiával játszottunk végig, így kell folytatnunk a továbbiakban is.