Sopron: Johnson 28/6, Kántor 5/3, Myles 8, Dénes, Spica 18. Cs.: Ruják 6/6, Takács 7/3, Tóth G. 11/3, Lakosa 3/3. Vezetőedző: Dragan Alekszics. PVSK: Nelson 10, Supola 2, Smith 12/3, Budimir 13/3, Sejfics 20. Cs.: Harazin 6, Halász 8, Bíró O. 2, Antóni 17/9. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Igazán komoly tét nem nyomta a vállunkat a Sopron elleni meccset megelőzően, így nyugodtan, felszabadultan állhattunk neki a kisalföldiek elleni találkozónak. Persze Csirke Ferenc a találkozó előtt nem véletlenül nyilatkozta azt, hogy kíváncsi, a play off kiharcolása vajon felszabadulttá, vagy esetleg egy kicsit túlzottan is lazává teszi-e a csapatot.

Nos, az Sopron elleni első pár perc alapján vegyes lehetett kicsit a kép, hiszen hét perc leforgása alatt 23 pontot kaptunk, ami elég soknak tűnt, az a fajta lazaság tehát amitől edzőnk tartott, védekezésben bizony kiütközött valamelyest. Az volt a szerencsénk, hogy ezen a téren azért a hazaiak sem szaggatták az istrángot, igaz az első negyedben a Sopron jobb százalékkal célzott mezőnyből, így tíz perc után ha nem is tetemes, de tisztes előnyre tett szert (30-22).

A kis pihenő pedig nagyon jót tett a védekezésünknek, ugyanis a második negyedben a Sopron korábbi kosár-termését sikerült megfeleznünk, mindenközben pedig elkezdtük farigcsálni a hátrányunkat is. Mondjuk nem ment rohamléptekkel a dolog, de azért szépen lassan kezdtünk közeledni a hazaiakhoz. Ebben elég nagy szerepe volt Antóni Csanádnak, aki a padról beszállva dobott három mezőnykísérletéből három kosarat, és még kintről betalált egyszer. Ő így kilenc ponttal zárta az első félidőt, a soproni vezetés pedig ugyan megmaradt, de három pontosra olvadt. Két negyed után 45-42 volt az állás.

A nagyszünet után pedig keményen megdolgoztunk érte, hogy hogy az a mínusz három is eltűnjön. Elsőként Sejfics érezte úgy, hogy itt van az ideje valami nagyot alkotni. A második félidő elején olyan pár percet produkált, mintha valaki felhúzta volna. Sorra tépte le a gyűrűről a támadó lepattanókat, és a pontszerzésben sem maradt adós. Amikor pedig ő egy kicsit elfáradt és le kellett ülnie, volt valaki, aki átvegye a szerepét. Mondjuk nem a palánkok alatt, de ezt cseppet sem bántuk. Antóni volt az, aki a negyed végéhez közeledve két triplát is elsüllyesztett a soproni gyűrűben, nem rajta múlt, hogy a hazaiak előnyéből így is megmaradt két pont a záró felvonás előtt (67-65).

Az utolsó tíz percben pedig újabb játékosunk villant meg: Halász négy pontjával kezdtük a játékrészt, hét és fél perccel a meccs vége előtt pedig újra egálban voltunk. Sőt, Budimir a legjobbkor ment be középre. Szabálytalankodtak vele, ő pedig mind a két büntetőt értékesítette, így először a meccsen vezettünk, 71-69-re. És itt Halászé után el is érkeztünk Budimir perceihez. A büntetők után ugyanis jött tőle egy dupla, ezt egy soproni időkérés követte, majd a remek szériát egy triplával koronázta meg horvát csapatkapitányunk. Azonban 69-76-os állásnál nem volt rá időnk, hogy megnyugodjunk kicsit, ugyanis a hazaiak pillanatok alatt visszajöttek két pontra, itt pedig el is érkeztünk egy kis csiki-csukihoz. 74-76 után ugyanis jött négy pont tőlünk, majd – csak, hogy legyen miért izgulni – egy soproni hármas Johnsontól. És bizony az egész meccsen ponterősen játszó amerikai alaposan ránk hozta a frászt, szép egyéni alakításai után ugyanis két perccel a vége előtt megint a hazaiak vezettek egy ponttal. De nem sokáig! Jött az újabb fordítás, az utolsó percre fordulva pedig valami angyali nyugalom szállhatta meg játékosainkat, olyan magabiztosan és higgadtan csinálták a dolgukat. Antóni a lehető legjobb pillanatban szerzett labdát, Nelson és Budimir pedig nagyon nyugodtan büntetőzött, így a végső dudaszóhoz érve 86-90-t mutatott az eredményjelző, megnyertük tehát a mérkőzést.

A középszakasz során ez volt az első idegenbeli győzelmünk, ami nem is jöhetett volna jobbkor, ezzel ugyanis a szerdai, Kaposvár elleni idegenbeli meccsünk eredményétől függetlenül bebiztosítottuk hatodik helyünket a középszakaszban, mivel ma este a somogyiak 88-77-es vereséget szenvedtek Szegeden.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a csapatomnak, és egyúttal a Sopronnak is! Bebizonyították, hogy igazi sportemberek, komolyan vették a mérkőzést. Mi egy kicsit happy hangulatban kezdtünk, de később összekaptuk magunkat és egy nehéz mérkőzésen kivívtuk a győzelmet. Ebben kulcsszerepe volt Antóni Csanádnak, aki nyerőemberré lépett elő.