Nagyon felszívta magát ellenünk a Jászberény szerda este, az első negyedben alaposan meg is lépett ellenfelünk, és bár ezúttal is jól hajráztunk, a fordítás most nem jött össze.
PVSK-Veolia–Jászberényi KSE 95-100 (15-31, 21-19, 24-26, 35-24)
Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 10. forduló. Lauber Dezső Sportcsarnok, 900 néző.
PVSK-Veolia: Balogh Sz. 16, Rácz, Molnár M. 18/6, Kertész 14/3, Djordjevics 20/3. Cs.: Czermann 5/3, Gadácsi 5/3, Werner, Plézer 17/6. Vezetőedző: Sértő Ádám.
Jászberényi KSE: Kinney 18, Pucz 8, Cvijin 19/15, Geröly 6/6, Zsók 5/3. Cs.: Csaba Gy. 21/3, Kámán 19/12, Szálkai 4. Vezetőedző: Szarvas Gábor.
Sajnos a Jászberény elleni bajnokink után csak számos olyan szólás-mondás jutott eszünkbe, amiket leginkább az „elcsépelt” jelzővel lehet illetni. Nevezetesen, hogy például „addig jár a korsó a kútra”, esetleg a „minden sorozat megszakad egyszer”, vagy épp a „saját magunkat vertük meg”.
Merthogy hiába az elmúlt hetek tapasztalatai, ezúttal is nagyon rosszul kezdtük a meccset. De olyan rosszul, hogy még az első negyednek sem volt vége, amikor már közel 20 pontos hátrányban voltunk. Persze ehhez kellett az is, hogy a berényiek ihletett formában tüzeltek mindenhonnan, azonban nem lehetett nem észrevenni, hogy igazából a gond inkább saját magunkkal volt. Laza védekezés, megszámlálhatatlan eladott labda és kihagyott helyzetek. A csoda az volt, hogy tíz perc után „csak” 16 ponttal vezetett az ellenfél.
Sajnos azonban a folytatás sem volt szemkápráztató. Bár a védekezésünkön tudtunk javítani egy kicsit, elől továbbra is nagyon haloványak voltunk, így a félidőig csak két ponttal tudtunk közelebb kerülni. A húsz perc alatt kapott 50 pont irgalmatlanul sok volt, azonban ennél is nagyobb gondnak mutatkozott, hogy csupán 36-ig jutottunk.

A nagyszünet után sem tűnt úgy, hogy érdemben változna a helyzet. Bár akadtak fellángolásaink, amikor úgy tűnt, talán közelebb tudunk férkőzni, ilyenkor mindig jött egy jól időzített vendég-időkérés. Vagy amikor az nem is, Kámán Bálint rámolt be egy-egy triplát – a harmadik negyedben összesen hármat. Az utolsó tíz percnek mínusz 16-ról kellett nekivágnunk. Bár titkon bíztunk benne, hogy talán ismét jön egy nagy fordítás mint Óbudán, vagy a Veszprém ellen, de sajnos az összképet látva nem úgy tűnt, hogy sikerül megismételni a bravúrt. A támadójátékunk ugyan nagyon feljavult, védekezésben viszont nem tudtunk olyan megálljt parancsolni a Jászberénynek, mint korábbi ellenfeleinknek. Djordjevics, Kertész, Plézer és Molnár is betalált kintről – a meccsen addig nagyon nem mentek a külső dobások – , azonban Cvijin tudott ezekre válaszolni. Bár ezzel együtt is folyamatosan szűkült az olló, addig egészen az utolsó másodpercekig nem sikerült eljutnunk, hogy egylabdányira kerüljünk. Amikor pedig igen, a Jászberény nagyon okosan sáfárkodott a büntetőkkel, így megérdemelten meg is nyerte a meccset.
Nagy kár érte, hiszen a meccs előtt a miénk volt a liga legjobb formában lévő csapata, hiszen zsinórban négy győzelemmel a hátunk mögött vártuk az összecsapást. Nincs mese, új sorozatot kell felépíteni.

Sértő Ádám : Először is gratulálok a Jászberénynek és Szarvas Gábor kollégámnak, nagyon szépen felkészültek belőlünk, nagyon szépen kihasználták a gyengeségeinket, illetve a játékvezetői teljesítményt és tevékenységet. Nem mondom, hogy jól játszottunk, és azt sem, hogy megérdemeltük volna a győzelmet. Soha nem csináltam ilyet, és nem is szeretnék, de úgy látszik, hogy ez működik - szeretném kiemelni, hogy ez egyáltalán nem a Szarvas Gábor ellen irányul, mert nem gondolom, hogy ebbe a társaságba tartozna – de az működik, amikor egész meccsen parádézunk, amikor személyeskedünk, amikor eltiltásokat kell kapni azért, hogy védelmet kapjanak csapatok, edzők. Nem gondolom, hogy ez a normális, hogy ez az irány, de lejátszottunk 9 mérkőzést és egy meccsen sem kaptunk egyenlő bánásmódot, vagy olyat, amikor nem változnak meccs közben a kritériumok. Csak egy példa a mai mérkőzésről: amikor szóltam az egyik játékvezetőnek többször, hogy könyökölnek az ellenfél játékosai labdavezetés közben, azt mondta, hogy „nyugi-nyugi”! Majd két perccel a vége előtt a játékosom vérző orral jött le a pályáról, néma síppal. Ez most nekünk elég, és nem nyugi, nem mehet ez így tovább. A légiósunk négy rádobott büntetővel hozott le egy ilyen meccset, amikor nem kapott úgy labdát, hogy szabályosan védekeztek volna rajta. Ez nem fér bele. Köszönöm a szurkolóknak ismét a mai teljesítményünket, hogy mellettünk állnak, a hangulat kiváló volt. Sok sikert a Jászberénynek a folytatásra.

Események
2025. november
-
- h
- k
- sze
- cs
- p
- szo
- v

















