Vezette: Benczúr, Fodor, Nyilas.

PVSK-Veolia: Pongó 13/9, Taylor 24, Csirics 19/6, Budimir 14/6, Horti 15/3. Cs.: Wright, Demeter 6/6, Bíró L., Antóni 2. Vezetőedző: Csirke Ferenc. DEAC: Dugat 20/3, Manigat 19/18, Ivosev 10/3, Boriszov 8/6, Amigo 19. Cs.: Polyák 6/6, Bognár, Kósa, Velkey 3/3, Omenaka 4. Vezetőedző: Berényi Sándor.

Amikor alsó hangon is öt csapat küzd az alapszakasz ötödik helyéért, és már csak két kör van vissza a végéig, akkor bizony ha a hetedik helyezett az ötödiket fogadja, az bizony rangadó a javából! Így várhattuk a feldobást a DEAC elleni hazai meccsünk előtt vasárnap késő délután.

És nem is nagyon kellett csalódnunk, ugyanis valóban hatalmas csata kezdett el kibontakozni, már az első percekben. Mondjuk a rangadó jelleget a két csapat nem a klasszis védekezéssel erősítette, ugyanis záporoztak a pontok mind a két oldalon. Még öt perc sem telt el a meccsből, és már harminc fölött járt a dobott pontok száma. Szerencsére egy hajszállal nekünk ment jobban a támadás, a triplavonalon kívülről például az őrületbe kergettük a debrecenieket. Az első negyed végére ráadásul védekezésben is elővettük a szebbik arcunkat, így hatpontos előnyt tudtunk összeszorgoskodni, mindezt úgy, hogy majd harminc dobottig jutottunk tíz perc alatt.

És a folytatás is elég jónak tűnt. A második negyedben hat perc alatt kapott 10 pont ugyanis egyáltalán nem volt vészes, főleg, hogy közben berámoltunk tizenhatot. Ráadásul amikor elkezdtek kimaradozni a hármasokat, akkor a palánk alól is meg tudtuk oldani a feladatot. És a legszebb az egészben, hogy az első félidő végéhez közeledve már jöttek a trojkák is. Csirics, majd Demeter kétszer egymás után volt eredményes. Nagyon ellépni csak azért nem tudtunk, mert közben azért Boriszov és Velkey is betalált kintről. Egy perccel a nagyszünet előtt azt azonban egészen bizsergető volt látni, ahogy oldalról befutva Csirics egykezes zsákolással ugrasztott talpra mindenkit a Lauberben. A félidőre így tizenegy pontnyi előnnyel mehettünk el, volt tehát okunk a bizakodásra. Öt perccel a második félidő kezdete után pedig még mindig! Az előnyünk ugyanis apránként ugyan, de azért folyamatosan növekedett. Még az sem zökkentett ki minket, hogy Amigo egy játékmegállás után feldöntötte Hortit. Meg is kapta a DEAC centere a sportszerűtlent. Mondjuk azzal, hogy edzője lecserélte, nem jártunk olyan jól, a helyére beálló Omenaka ugyanis nagyon aktívan játszott a gyűrűk alatt. Ennek köszönhette azt a vendéggárda – no meg Manigat két triplájának is –, hogy mínusz húszról visszajött a harmadik negyed végére 73-61-re.

Az utolsó negyed elején pedig nehezen tudtuk eldönteni magunkban, hogy azért szurkoljunk, hogy legyen meg a 17 pontos győzelem – ami egy egymás elleni összevetés esetén lett volna nagyon fontos a Debrecen ellen –, vagy azért, hogy egyáltalán meglegyen a győzelem. Merthogy valljuk be, azért 12 pontos hátrányt már dogoztak le a világtörténelem során párszor. És bár jól kezdtük a záró felvonást, Manigat negyedik hármasa után, 78-68-nál azért éreztük, hogy nem lesz ez olyan könnyű. Főleg, hogy idő közben Csirics és Pongó is összeszedte negyedik hibáját. Sőt, jött Manigat ötödik kintije is. A korábbi, húszat is elérő előnyünkből pedig maradt hat. Kezdtünk is egy kicsit izgulni, úgy meg aztán pláne, hogy még a büntetőink is kezdtek kimaradozni. Amikor már csak alig három perc volt vissza, kezdett egyre forróbb lenni a légkör. Már rég nem arról álmodoztunk, hogy legyen meg a 17 pontos siker, hanem azért szurkoltunk teljes erőből, hogy a győzelem jöjjön össze. Bizony, voltak olyan pillanatok a hajrához érve, amikor a győzelembe vetett hitünk a pálya mellett meg-megingott. A jó tíz percesre elnyúló utolsó egy percnyi játékidő legfontosabb pillanataiban azonban helyén volt a szívünk, és szerencsére amikor igazán kellett, Csirics és Taylor csuklója is. Sok-sok kihagyott büntető után ugyanis az ő egypontosaikkal biztosítottuk be ezt a roppant fontos győzelmet.

Ami egyben azt is jelenti, hogy az utolsó fordulóban, Zalaegerszegen úgy léphetünk pályára, hogy egy győzelemmel akár még az ötödik helyre is odaérhetünk. Ha a szezon előtt azt mondja valaki, hogy ilyen reménnyel vághatunk neki az alapszakasz zárókörének, valószínűleg aláírjuk. Most már csak ki kell valahogyan szurkolni!

Csirke Ferenc: - A huszonnyolcadik percig kontrolláltuk a mérkőzést, utána padlóra kerültünk Csirics és Pongó faultproblémái miatt, ami nagymértékben kihatott a rotációnkra. A sok közel azonos mutató mellett az billentette a javunkra az eredményt, hogy mi jobban büntetőztünk. Zalaegerszegen mindent megteszünk a győzelemért, de nem biztos, hogy ez elég lesz a felsőházhoz. A mai sikerrel még versenyben vagyunk... Köszönjük a szurkolók támogatását, ma is szenzációs volt hangulat.