Vezette: Pálla, Jakab, Goda.

PVSK-Veolia: Pongó 5/3, Taylor 14, Csirics 8/6, Budimir 13, Horti 16/6. Csere: Kesar 9/3, Antóni 6/3, Simon K. 8/6. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Jászberény: Rakics 13/3, Ruják 3/3, Coleman 15, Aleksandrov 4, Pantelics 8. Cs.: Kerpel-Frónius 6, Brbaklics 2, Cseh 4. Vezetőedző: Nikola Lazics

A Kecskeméten elszenvedett vereségünk után csütörtökön este a Jászberény ellen nem kisebb volt a tét, mint, hogy sikerül-e megőrizni hazai veretlenségünket. Ez még úgy sem tűnt könnyű feladatnak, hogy a vendégek egyik legjobbja, Nelson sérülés miatt hiányzott.

Gyorsan be is igazolódott, hogy nehéz lehet ez az este csapatunk számára, a Jászberény ugyanis nagyon harapós kedvvel kezdte a meccset. Az első percek után pár ponttal vezetett is Nikola Lazics együttese, az első negyed végéhez közeledve azonban átvettük az irányítást, és Budimir büntetőivel már itt volt az előny. A második tíz perc viszont pocsékul kezdődött. Jó három percig nem tudtunk betalálni, aztán amikor Antóni egy középtávolival megtörte a csendet ez már egyenlítést jelentett, hiszen közben a Berény átvette a vezetést. Nem sokkal később aztán már időt kellett kérnie Csirke Ferencnek, mert a vendégek ismét előnybe kerültek, alaposan leállt a támadójátékunk. Ez pedig az egész negyedet végigkísérő jelenség volt. Még szerencse, hogy azért védekezésben jól dolgoztunk, így nem tudott elhúzni a Jászberény. Ennek fényében az, hogy a félidőben 31-31-et mutatott az eredményjelző, nem is tűnt olyan rossznak.

A nagyszünet után aztán nagyon gyorsan megráztuk magunkat. Szűk két perc alatt láthattunk egy Horti-triplát (ezen az estén már a másodikat), egy jászberényi önkosarat (Budimirnek írták így jóvá a kettest) és egy Csirics-hármast, a 8-0-s kezdésünk után pedig időt is kértek a vendégek. Ez valamelyest használt is nekik, ugyanis főként Coleman révén elkezdtek betalálni a gyűrűnkbe, de szerencsére nálunk is mindig akadt rá válasz. Horti például pazar formában dolgozott a palánkok alatt, aztán a negyed végén Kesar is betalált kintről, így kilenc pontos előnnyel várhattuk az utolsó felvonást. Ahol aztán mindent megcsináltunk, amit az első félidőben nem tudtunk. Labdákat szereztünk, ziccereket dobáltunk, kintről is megszórtuk a Jászberényt, közben pedig olyan védekezést húztunk elő a tarsolyunkból, amit bizony öröm volt nézni. Tíz perc alatt csupán nyolc pontot tudott bepréselni a vendéggárda, így egyetlen másodpercig sem volt kérdés, hogy megnyerjük a meccset. Amit bizony meg is nyertünk végül huszonkét pontos különbséggel.

Az első félidő játéka ellenére is ki lehet azonban jelenteni, ilyen mértékben is teljesen megérdemelt volt a sikerünk. Hazai pályán így már háromból három győzelemnél tartunk, összesítésben pedig 4/1-es mérleggel várhatjuk a folytatást, ami idegenben lesz.

Csirke Ferenc: - Az első félidőben úgy néztünk ki, mint aki tegnapelőtt kezdett kosarazni. Várható volt, hogy a Jászberény statikus lesz, mi ezt a ritmust átvettük. Túl sokat cipeltük a labdát, keveset passzoltunk. Fordulás után agresszívebbek lettünk, a lerohanásaink végre kosárral végződtek és távolról is betaláltunk.

Horti Bálint: - A Jászberény jól kezdte a mérkőzést, nem látszott a játékukon, hogy egy fontos játékosuk hiányzik. A félidőben a vendégek megtorpantak, ami nekünk kedvezett. A gyors indításainkat többnyire kosárral tudtuk befejezni, a dobószázalékunk javult, és már nem volt eladott labdánk sem.