Gyorsan kiderült a Szolnokkal vívott Magyar Kupa-negyeddöntős meccsünk elején, hogy a TF elleni nagyon fájó bajnoki vereséget sikerült kihevernünk. Annak ugyanis nyomát sem láttuk, amitől talán tartottunk egy kicsit, nevezetesen, hogy az Olaj átrohan majd rajtunk. Szó nem volt ilyesmiről, ugyanis meglehetősen kiegyenlített játékot láthattunk már az első negyedben is. Igaz ugyan, hogy egy kicsit jobban kapta el a fonalat a Szolnok a meccs elején, de 8-16-os állásnál egy időkérés elég volt ahhoz Csirke Ferencnek, hogy rendezze a sorokat. És bizony Horti révén végre meglett az első triplánk is a meccsen, ami nagyon jót tett nekünk, szurkolók kedvének. De a csapatnak is, ugyanis egyre-másra jöttek a hármasok ezután. Nem sok kellett ahhoz, hogy akár a vezetést is átvegyük, ám az első negyedet egy Rowsey-tripla zárta. A második tíz percre azonban sikerült szilárdítani a védekezésünkön, aminek meg is lett az eredménye, hiszen Vojvodáék nem tudtak 3-4 pontnál jobban elhúzni. Sőt, az első félidő végén egy nagy rohanással ismét egy pontra közelítettük ellenfelünket. Igaz, hogy a slusszpoén újra a Tisza-partiaké volt, de a 37-41 es eredmény húsz perc után igencsak biztatónak tűnk.

És ha megnézzük a dobott pontjaink számát a harmadik negyedben – 24-ig jutottunk –, akár még igazán örülhetnénk is. Csakhogy sajnos közben 31-et kaptunk, az Olaj pedig ellépett tizenegy ponttal. Pedig Horti szórta a hármasokat, Budimir is megtette, ami tőle telt a palánk alatt, de a szolnokiak valahogy mégis meg tudtak lógni. Így pedig a záró etap előtt bizony egy óriási nagy feladat előtt álltunk. Hét perccel a vége előtt pedig még rosszabb volt a helyzet, az ellenfél ugyanis elhúzott tizenhat ponttal. Azonban ekkor még koránt sem volt vége a mérkőzésnek. Andrija Csirics vezérletével hatalmas hajrában kezdtünk, és kérlelhetetlenül közelítettünk az Olajhoz. A mínusz 16 hamarosan már csak mínusz tíz volt, majd mínusz hat. Sőt, a hajrához érve bizony sikerült 83-86-ra feljönnünk. És még úgy is maradt egy kis esélyünk a csodára, hogy idő közben Csirics és Taylor is kipontozódott. Végül az utolsó dobások a Szolnok javára döntöttek, de nemhogy szégyenkezésre nem volt okunk a 90-85-ös vereség után, hanem sokkal inkább büszkék lehetünk arra a teljesítményre, amit egy bivalyerős Olaj ellen sikerült produkálnunk. A Magyar Kupa-szereplésünknek ezzel ugyan vége szakadt, de egy olyan arcunkat mutattuk meg, amit az őszi menetelésünk idején láttunk utoljára.

Csirke Ferenc: - Köszönjük szurkolóinknak, hogy egy ilyen hétvége után is elkísértek bennünket. Padlóra kerültünk szombaton, de már előtte és most is bizonyítottuk, hogy több van a csapatban. Ezúttal visszajöttünk a mérkőzésbe a negyedik negyedben. Nem hivatkozom arra, hogy kevesen vagyunk, ez a helyzet... Ahonnan indultunk szombat este nyolc órakor, onnan megint eljutottunk egy szintre, ezt kéne tartani a koncentrációt és a harcosságot illetően. Voltak hibáink is, amik abból adódtak, hogy a bajnoki listavezetővel találkoztunk.