Vezette: Papp, Farkas, Tőzsér.

PVSK: Walker 17/6, Popadic 22/6, Bíró 12/6, Budimir 5/3, Horti 7. Csere: NELSON 14/6, Czukor, Antóni 3/3, Kővágó-Laska 2. Vezetőedző: Csirke Ferenc.

Sopron KC: Ruják 15/9, Tiggs 19, Rancsics 5/3, Tóth G. 7/3, Taylor 11. Csere: Takács 19/15, Dénes 2, Bavcic 4, Molnár 2. Vezetőedző: Sabáli Balázs.

Sejtettük, hogy nehéz mérkőzés vár ránk a Sopron ellen, hiszen mivel Harazin Tamást a Szolnok ellen kiállították, csak Horti Bálint maradt meg klasszikus centernek csapatunkból – illetve a kevés rutinnal rendelkező Kővágó-Laska Márk. Hogy aztán ő már az első negyedben pályára lépett, jól mutatja, hogy kereste, nagyon kereste csapatunk a megfelelő összeállítást. Az első negyedben nem is igen sikerült megtalálni, ellépett a Sopron, igaz, annyira azért nem, mint egy nappal korábban a Szolnok, de így is megijedtünk, hogy nagy különbségű vereség lesz a vége. Egyáltalán nem lett az, sőt: a második negyedben nagyon összekapták magukat a srácok, a sérülten kosarazó Anthony Nelson remek passzainak is köszönhetően nem hagyták ellépni a Sopront – igaz, a félidei tizennégy pontos hátrányt azért nagy munkának tűnt ledolgozni.

Aztán a nagy munka a harmadik negyedben össze is jött: a pécsi csapat elbírta, hogy Veljko Budimir továbbra is mintha be lenne oltva pontszerzés ellen, a formába lendülő Horti Bálint és Marko Popadic kosarainak köszönhetően a PVSK egy pillanat alatt visszatért a meccsbe, s a negyedik negyednek már úgy vághattunk neki, hogy itt még bármi lehet. Nos, tényleg a „bármi” valósult meg: az utolsó tíz perc indult egy Popadic duplával, majd egy triplával, s máris nálunk volt az előny! Ezt követően felváltva estek a kosarak, egészen a legvégéig (igaz, közben Nelson – miután kiosztott egy álompasszt – lebicegett a pályáról, azaz egy újabb kulcsemberünk esett ki). Az utolsó másodpercekben, két pontos hátránynál mi támadhattunk, de a dobás kimaradt, megőrizte előnyét a Sopron, így övék lett a bronzérem. Szégyenkezni azonban nincs miért: részint valószínűleg a szimpátia-versenyt simán megnyertük (tényleg heroikus volt, amit a második félidőben mutattak a srácok), részint pedig felvillantottunk valamit abból, ami a pécsi csapatra mindig jellemző volt: megalkuvás nélküli játékot, és küzdelmet az utolsó pillanatig. Büszkék lehetünk a negyedik helyre – és holnaptól erre alapozva már készülhetünk a bajnokságra.

Csirke Ferenc: - Gratulálok mindkét csapatnak, a meccs alapján akár két bronzérmet is ki lehetne osztani. A játékosok a második félidőben végre elhitték, hogy előbb védekezni kell, és utána jöhet a támadás. Nagyon megszorongattuk a Sopront, de sajnos ahhoz kevesen vagyunk, hogy egy ekkora hátrányt előbb ledolgozzunk, majd a végjátékot is jól bírjuk. Büszke vagyok a játékosokra, ennek a hétvégének erőt kell adnia a bajnokságra.

Képgaléria a mérkőzésről a BB1.hu oldalon. Klikk >>

Képek forrása: BB1.hu