Vezette: Frányó, Hervay, Goda.

PVSK: Durham 8, Supola 9/6, Demeter, Budimir 19/15, Sarlija 17. Csere: Dukic 8/6, Antóni 4, Simon K. 2, Harazin 12, Bíró O., Kővágó-Laska, Popgyákunik. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Fehérvár: Hill 7, Harris 7/3, Markovics 3, Filipovity 2, Keller Á. 2. Csere: Trevis 15/15, Macon 2, Keller I., Kovács Á. 2, Brbaklics 7/3. Vezetőedző: Dzunics Branyiszlav.

Egy vereség, egy győzelem. Ilyen volt a hazai mérlegünk az Alba Fehérvár elleni szombat esti bajnoki összecsapásunk előtt. Nem is kérdés, hogy azzal a reménnyel feszültünk neki a címvédőnek: legyen pozitív a mérlegünk a Lauber Dezső Sportcsarnokban.

Persze azt is tudtuk jól, hogy ez egyáltalán nem lesz könnyű, hiszen Dzunics Branyiszlav csapata nem véletlenül lett tavaly bajnok – még ha azóta azért alaposan ki is cserélődött a keret. Aztán amikor az első öt perc lepergett a meccsből, már a vendégek mestere volt kénytelen időt kérni, 11-6-ra vezettünk ugyanis. Kiválóan működött a védekezésünk, és elől is meg tudtuk húzni azt az egy-egy váratlan dolgot, ami egy Alba szintű ellenfél ellen elengedhetetlen. Az időkérés azonban nemhogy az Albának használt, sokkal inkább még jobban összerázott minket. Az első negyed legvégéig olyan zónavédekezést mutattunk be, amit ritkán látni kosárpályán. Olyan kiválóan működött, hogy nem is kaptunk több pontot, ráadásul Dukic dudaszós triplájával tíz perc után megvolt a közte húsz!

És ha esetleg attól tartottunk volna, hogy a folytatásban alábbhagy a lendületünk, akkor elég gyorsan megnyugodhattunk. Négy és fél perccel a félidő vége előtt ugyanis azért támadhattunk, hogy a húsz után a harminc pontos előny is meglegyen. Budimir pedig ráemelte a hármast, az behullott a gyűrűbe, az eredményjelzőn pedig azt láthattuk, hogy 39-8 az állás!!! Aztán volt 45-9 is, itt pedig aki esetleg nem akart hinni a szemének, az gyorsan le is fényképezte a nagy órát, hogy megmaradjon az utókor számára is. Hiába, olyan első félidőt produkáltunk, amit tényleg egy évtizedben talán ha egyszer tud egy csapat. Mindeközben pedig az Alba játékosai olyan szinten bizonytalanodtak el, hogy még az sem ment nekik, amit amúgy valószínűleg edzésen még becsukott szemmel is megoldanak.

Most azonban nem, mi pedig maximálisan kihasználtuk ezt a helyzetet. Az első félidő után így majd’ negyven ponttal vezettünk. A bajnoki címvédő ellen! A sportörténelemben ugyan láttunk már nem is egy nagy feltámadást, de azt azért éreztük, hogy ettől ma nem kell tartanunk. Ugyan Trevis két gyors triplával nyitott a második félidőt, de Budimir, ha kicsit lassabban is, azért válaszolt erre. És mire eltelt hat perc a harmadik negyedből, már 62-18 volt az állás. Ebben a játékrészben ugyan már nem brilliroztunk, ráadásul a fehérváriak is elkezdtek támadásban eredményesek lenni, de még így is nyertük a negyedet.

A zárófelvonás pedig már igazából csak örömjáték volt. Például Harazin Tamás számára, aki nem elég, hogy remekül lepattanózott az egész meccsen, bizony ezúttal a pontszerzésben is jeleskedett. Az utolsó percekben pedig már a színmagyar Simon, Antóni, Popgyákunik, Demeter, Kővágó-Laska ötössel voltunk fent a pályán, így ekkor már az is mindegy volt, hogy Trevis révén próbált kicsit kozemetikázni az Alba. Ez sikerült is, így végül „csak” 32 ponttal nyertünk.

Az biztos, hogy nagyon sokáig fogunk még emlékezni erre az óriási győzelemre!

Csirke Ferenc: - Megcsinálták a fiúk amit a héten megbeszéltünk. Tudtuk, hogy az Alba sok gonddal küzd, nekünk jól sült el a zóna védekezésünk, amit négy éve nem alkalmaztunk. Az első félidőben eldőlt a mérkőzés, köszönhetően a jó dobószázalékunknak. Jól jött ez a győzelem, mert a folytatásban három mérkőzés jön idegenben.

Dzunics Branyiszlav: - Minden játékelemben sokkal jobb volt a Pécs. Nekünk át kell beszélnünk a mérkőzés tanulságait, mert sem a védekezésünk, sem a támadásunk nem működött ma.