Vezette: Benczúr, Farkas, Balogh.

PVSK-Veolia: Pongó 16/12, Taylor 26/9, Csirics 16/9, Budimir 16/12, Horti 4. Csere: Wright 7, Demeter 11/3, Bíró L. 9/3, Berkics 3/3, Popgyákunik, Dragasevics, Olasz. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Szolnok: Arrington 12/6, Rudner , Malasevics 18/9, Milosevics 26/12, Andrics 9/3. Csere: Kovács P. 12/6, Frank , Taiwo 2, Frikker 6/3, Csák 2. Vezetőedző: Dragan Alekszics.

Nem olyan bravúrra készültünk csütörtökön kora este, amire nem volt még példa, ugyanis a bajnokság alapszakaszában, március közepén egyszer már le tudtuk győzni a bajnoki címvédő, Magyar Kupa-győztes Szolnok együttesét. Most, immáron a pontvadászat felsőházi küzdelmei során veselkedtünk neki, az azért így sem túl könnyű feladatnak. Nem is rég, a középszakasz első körében, Szolnokon egy elég gyenge első félidő okozta a vesztünket, így abban biztosak lehettünk, hogy ezúttal sokkal koncentráltabban kell majd kezdenünk.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez maradéktalanul sikerült is. Bár az a meccs első pontjait Luksa Andrics triplája hozta meg, ezt követően nagyon gyorsan – többek között Csirics 3+1 pontot érő akciójával – tudtunk fordítani, és hamar 4-5 pontos előnyt hoztunk össze. A dobásaink nagy százalékban ültek, és szerencsére védekezésben is szebbik arcunkat mutattuk. A Vojvoda Dávidot ismételten sérülés miatt nélkülöző Olajon érződött, hogy hiányzik belőle egy igazi vezér, ezt pedig mi az első tíz percben könyörtelenül kihasználtuk. Egyszer lerohanásból, máskor szépen kidolgozott akció végén, és jó sokszor – szám szerint hat alkalommal – a triplavonalon kívülről találtunk be, ezzel pedig az első negyed végéhez érve majd dupla annyi pontnál tartottunk, mint ellenfelünk, 30-16-ra vezettünk. A második negyedből aztán alig több, mint egy perc telt el, de Dragan Alekszics máris kénytelen volt időt kérni, Pongó ugyanis két triplát is bevert. És ez talán még nem borította volna ki a bilit a szolnokiak edzőjénél, de amikor Bíró Levente labdát szerzett, végignyargalt a pályán és betalált, 38-19-re módosítva az állást, akkor már cselekednie kellett a vendégek trénerének. De ez még messze nem a vége volt, ugyanis az előnyünk kényelmesen húsz pont fölé nőtt. Épp ezért akkor nem is nagyon kellett kétségbe esnünk, amikor Csirke Ferenc kényszerült időkérésre. Azt kellett ugyanis így lereagálnia, hogy az Olaj feljött 18 pontra... Aztán a rövid pauzát követően a 18 már csak 16 volt, ekkor azonban megráztuk magunkat, és előbb Budimir, majd Taylor is berámolt egy-egy triplát, 53-31-nél pedig máris szebben festett az eredményjelző. Hát még a félidőben! Ekkor ugyanis már 25 pont volt az előnyünk! Félreértés ne essék, a Szolnok érezhetően nem volt igazán képben ezalatt a húsz perc alatt, ennek ellenére a 63 dobott pontot, a 12 hárompontos azért mégsem kell megmagyaráznunk.

Kicsit már attól kezdtünk tartani a nagyszünetben, nehogy belealudjunk a nagy előnybe, de aggodalmunkat a második félidő elején Csirics futtából bevágott trojkája gyorsan elűzte. És bár való igaz, hogy a Szolnok az első félidőhöz képest alaposan összekapta magát, támadásban nem is egy igen szép dolgot mutatott a harmadik negyedben, ez sem volt elég ahhoz a vendégeknek, hogy érdemben közelebb tudjanak férkőzni. A különbség közben volt, hogy a harminc pontot is elérte, igaz az Olaj végül a harmadik negyedet azért meg tudta nyerni egy ponttal. Az utolsó játékrésznek aztán úgy vágtunk neki, hogy Bíró Levente irányította csapatunkat. És bizony az ő vezetésével sikerült újabb időkérésre kényszeríteni Alekszicset, miután Demeterrel közös erővel labdát szerzett. A lerohanást utóbbi zsákolása zárta le. Innentől kezdve pedig valójában már mindenki a meccs végét kezdte várni nagy erőkkel. A Szolnok azért, hogy véget érjen az egész estés szenvedése, mi pedig, hogy végre ünnepelhessünk. Igaz, a hátralévő szűk tíz percet szurkolóink így is végigdalolták. Volt is okuk rá, ugyanis akkor is láthattunk még csodaszép megoldásokat, amikor már gyakorlatilag NB I. B-s csapatunk volt a pályán.

Nemcsak a 100 pontot értük végül el, de még túl is dobtuk azt, kényelmesen. És bár a végére a Szolnok még egy kicsit tudott faragni, de így is 21 ponttal győztünk ezen a csodálatos csütörtök estén. És persze lehet azzal jönni, hogy nem játszott Vojvoda, hogy Tóth Ádám sem lépett pályára, de a regnáló bajnok és kupagyőztes ellen akkor is hatalmas eredmény, ha egy csapat nyerni tud. Pláne, ha ilyen simán!

Csirke Ferenc: - A szezon legjobb dobóformáját hoztuk, és már a félidőre eldöntöttük a mérkőzést. Ez annak tudható be, hogy extrán dobtunk, pedig a vendégek teljesítményes sem volt rossz ezen a téren. Az pozitívum, hogy, bár tudtuk a Szolnok tartalékos, ennek ellenére nagyon komolyan vettük a mérkőzést. Kovács Péternek gratulálok, mert sérülése után jól tért vissza. Biztos vagyok benne, hogy egy-két hét múlva már egy másik Szolnoki Olaj lesz a pályán.

Berkics Bence: - Szeretném a közönségünknek megköszönni a szurkolást, mert nagyszerű hangulat volt a sportcsarnokban. Nagyon örülök, hogy ismét pályára léphettem és ismét tudtam pontjaimmal hozzátenni a sikerhez. Nagyon extrán játszottunk a mai mérkőzésen, igazi csapatkén küzdöttünk. Az mindent elmond, hogy 22 gólpasszt osztottunk ki egymásnak.