Vezette: Papp, Török, Fodor.

PVSK: Durham 27/12, Supola 14/6, Demeter, Budimir 7/3, Sarlija 6. Csere: Dukic 13/9, Simon K. 7/3, Antóni 2, Bíró O. 8/6. Vezetőedző: Csirke Ferenc. Paks: Hinds 29/15, Allen 5/3, Barnies 22/12, Eilingsfeld 11/3, Guinn 6. Csere: Ogunyemi 4, Ruják 9, Medve . Vezetőedző: Teo Csizmics.

Harazin Tamás még civilben sem ült le a padra betegsége miatt, Simon Kristóf és Supola Zoltán a hátával bajlódott a héten, edzéseket voltak kénytelenek kihagyni, Marino Sarlija bölcsességfoga pedig annyira fájt centerünknek, hogy a Paks elleni meccs előtt éjszaka még aludni is alig tudott.

A mi fogunk persze így is egy győzelemre fájt, az előjelek ismeretében mindenesetre azért jól kordában tartott lelkesedéssel vártuk az ASE ellen a feldobást. Az első percek pedig igazolták is a belső visszafogottságunkat: nem kezdtünk ugyan rosszul, de érezhetően kicsit idegesen játszottunk. Ez azonban szerencsére gyorsan elmúlt, és egy egészen jó kis meccs kezdett kibontakozni. Az előny folyamatosan nálunk volt, de 3-4 pontnál többel nem tudtunk meglépni, paksi oldalon ugyanis mindig volt valaki, aki Budimir vagy épp Durham tripláira válaszolni tudott. Az első negyed végén úgy tűnt, a slusszpoén a miénk egy labdaszerzés után, de végül Hinds hármasa zárta a játékrészt, amit azért így is mi nyertünk egy ponttal.

A második tíz perc aztán elég rosszul indult. Nálunk Bíró és Antóni triplakísérlete is kimaradt, a Paks azonban kétszer is könnyedén jutott el a gyűrűnkig – Csirke Ferenc nem is nézte tétlenül azt, ahogy fordít az ASE, azonnal időt kért. Ez pedig nagyon jót tett, ugyanis gyorsan fordítottunk, hála Bíró Olivér pazar perceinek. Két triplát süllyesztett el egymás után a paksi gyűrűben, majd lehetetlen szögből, faulttal együtt gyötört be egy duplát is. A nagyszünetig hátralévő idő pedig kísértetiesen hasonlóan alakult, mint az első negyed. Támadásban nálunk semmi gond nem volt, sőt, de az ASE nem hagyta magát leszakítani – a triplák pedig mind a két oldalon potyogtak, az első húsz percben a két csapat összesen tizennégyet szorgoskodott össze.

A második félidőt hárompontos előnnyel kezdhettük el, de még a harmadik negyed felénél sem jártunk, amikor Supola két büntetője, majd egy sarokból bevert trojkája után már tíz volt az előnyünk, 55-45-nél persze Teo Csizmics, a paksiak edzője időt is kért. Ez kardinális változást nem hozott magával a mérkőzés menetében, a tíz pont körüli előnyünket szépen tartottuk. Azt például öröm volt nézni, ahogy kétszer egymás után eljátszotta Durham és Dukic, hogy irányítónk alapvonali bedobása után Dukic azonnal tüzelt kintről – és mind a kétszer a gyűrűben kötött ki a labda. Az utolsó tíz percnek 65-57-es állásról vágott neki a két fél, előnyről kezdhettük tehát a záró felvonást.

Nyolc perccel a vége előtt pedig már 71-59 volt ide, köszönhetően Simon dudaszós triplájának! Rögtön utána Durham okozott egy kis riadalmat, amikor a földön kúszott a fájdalomtól – szerencsére azonban gyorsan kiderült, hogy csak egy kiadós görcsről van szó. Amennyire nagy volt az öröm a lelátón a tizenkét pontos előny kiharcolásakor, olyan feszültté vált hirtelen mindenki két egymást követő paksi hármas után. Hinds és Barnies Csirke Ferencet is alaposan felhúzta, aki természetesen rögtön időt kért, igaz hat és fél perccel a vége előtt még mindig vezettünk. Másfél perccel később már nem, egyenlített ugyanis az ASE. Sőt, Hinds révén 74-75-nél a vezetést is átvett, amikor pedig Ruják három és fél perccel a vége előtt egy dudaszós kettest is betuszkolt valahogy már tudtuk, hogy pokoli nehéz hajrá vár ránk. A játékvezetők is „fokozták” kicsit a hangulatot, amikor 76-81-es állásnál a Durham elleni faultot nem minősítették dobás közben elkövetettnek, de a nagy felháborodás láttán videóztak egyet, és irányítónk büntetőzhetett. Kár, hogy a két jó dobás után egy paksi tripla jött… Két perc, mínusz hat..

Ennek ellenére megvolt az esélyünk, hogy fordítsunk – sajnos azonban elszalasztottuk. Hihetetlen izgalmak végén az utolsó pillanatban Dukic dobása kiperdült a gyűrűből, így kétpontos vereséget szenvedünk a Pakstól. Óriási szívvel küzdöttünk az utolsó pillanatig, de ez ezúttal sajnos nem volt elég...

Csirke Ferenc: - A negyedik negyed bravúrkosarai segítettek a Paksnak, de az a mi hibánk volt, hogy egyáltalán hagytuk dobáshoz jutni az ellenfelünket. Minden pályán lévő játékosnak tisztában kell lennie az egyéni felelősségével, e nélkül nem tudunk győzni az ASE-hoz hasonló erős csapatok ellen. Köszönjük a szurkolóknak, hogy már megint ilyen sokan kilátogattak a Lauberbe és támogattak minket.