Bíró Levente, Meleg Gergő, valamint Krivacsevics Márkó sem tudta vállalni a játékot a Sopron elleni TV-s meccsünkön, így vezetőedzőnk, Drahan Alekszics összesen 10 játékost tudott csak nevezni. Így azonban bekerült a meccskeretbe új igazolásunk, Martinez Ralf is.

Sőt, mivel a fiatalszabály óta az első félidős alaprotációnk két U23-as tagja, Bíró és Meleg sem állt rendelkezésre, Carev a kezdő ötösben találta magát. És ha már ott volt, rögtön a legelején be is vágott egy triplát. De nem csak Carev, hanem Brkics és Ruják is jól kezdett, ez pedig azt is jelentette, hogy mi diktáltuk a tempót. A 7-0-s kezdésünk után gyakorlatilag az egész első negyed során tartottuk is ezt a különbséget, uraltuk az egész pályát. A játékrész végén egy Pazar Funderburk-Brkics összjáték után centerünk zsákolt velőtrázót, amivel tíz pontra nőtt előnyünk. Ezt pedig sokáig nem csak tartottuk, még meg is tudtuk toldani 3-4 ponttal. Lewis is elemében volt, az ő szép hármasával vezettünk először 13 ponttal. Persze, ahogyan arra számítani is lehetett, jött egy kisebb hullámvölgy, a Sopron pedig okosan használta ki azokat a periódusokat, amikor Brkics a padon ült. Ekkor Padgett remekül dolgozott a palánk alatt, tetemes előnyünk pedig apránként el is kezdett csökkenni. Ehhez persze az is kellett, hogy a támadójátékunk is akadozzon egy kicsit. Nagy baj azért így sem volt, bár a félidőre a Sopron lefelezte hátrányát, 42-37-re vezettünk húsz perc elteltével.

A nagyszünet után azonban a Sopron nagyon nagy lendülettel vetette bele magát a küzdelembe. Elmore és Boriszov is elkezdte dobálni a kosarakat, így hiába jött nálunk is többnyire azonnal a válasz, azért egy-egy ponttal mégis közeledett a hazai gárda. Olyannyira, hogy a harmadik negyed végén, Thompson két büntetője már azt jelentette, hogy a meccs során először vezetett a Sopron. Még szerencse, hogy a negyed utolsó kosara így is Funderburké volt, így 61-60-as vezetésről ugorhattunk neki a záró felvonásnak. Ami pontosan olyan izgalmakat hozott, amilyenekre számítani is lehetett. Egyszer itt volt az előny, egyszer a Sopron vezetett. Az azonban vészjósló volt, hogy nálunk a Lewis-Funderburk-Brkics trió kivételével senki sem tudott pontot szerezni. A pont nélkül álló Budimir ugyan a hajrához közeledve egyre többször próbálkozott, azonban lehet, hogy jobb lett volna, ha másnak adja át a lehetőséget. Semmi sem jött össze csapatkapitányunknak, mindeközben a hazaiak vérszemet kaptak. Bár öt perccel a vége előtt, 73-67-nél, hatpontos vezetésünknél még azért ráemelt Carev egy triplát (sikertelenül), hogy kilencre tornázzuk előnyünket, az utolsó két percre fordulva mégis a Sopron volt már lépéselőnyben. Sőt, a hajrát a hazaiak bírták jobban, így végül Takács hármasa lett a sorsdöntő kosár. Az, hogy hét ponttal kaptunk ki, a meccs egészét nézve túlzó, ez ugyanis egy tipikus egylabdás meccs volt. Sajnos az az „egy” ezúttal nem nekünk kedvezett.

Dragan Alekszics: - Az első félidőben irányítottuk a találkozót, a harmadik negyedben azonban többet hibáztunk, elvesztettük a ritmusunkat, az energiánkat, a Sopron tapasztaltabb játékosai, Boriszov és Thompson pedig eldöntötték a mérkőzést. A legfontosabb pillanatokban szereztek kosarakat, mi pedig nem tudtunk érdemben válaszolni. Mindkét csapat számára nehéz mérkőzés volt, amelyet mi vesztettünk el, remélem a következő találkozóra fel tudunk javulni.