MVM-OSE Lions–PVSK-Veolia 79-78 (15-26, 18-21, 25-18, 21-13)

Kosárlabda-NB I., férfiak.

MVM-OSE Lions: Ruják 7/3, Wilson 10/6, Bishop 17/6, Dickerson 17, Kenics 16/6. Cs.: Csuti 2, Illés 5/3, Balsay, Szabadfi 5/3, Takács Zs. Vezetőedző: Váradi Kornél.

PVSK-Veolia: Vaughn 15/3, Frank 5/3, Archibald 16, Mokánszki 6, Dzseletovics 22/9. Cs.: Plézer 3/3, Radó, Micsovics 5/3, Merkl, Antóni 6/6, Molnár M. Vezetőedző: Szrecsko Szekulovics.

Bár azt is mondhatnák, hogy meglepően jól kezdtük az Oroszlány elleni idegenbeli meccset, valójában az utóbbi két bajnokink fényében nem is volt olyan furcsa, hogy élesen, koncentráltan, és jó dobószázalékkal leptük meg ellenfelünket rögtön a találkozó elején. Gyors egymásutánban Frank és Dzseletovics is bevert egy-egy triplát, de jó védekezéseink után gyors indításokból is eredményesek tudtunk lenni, így 2-10-nél rögtön időt is kellett kérnie a hazaiaknak. Ez időlegesen használt is valamit az OSE-nak, azonban gyorsan visszavettük a kezünkbe az irányítást, és nagyon magabiztos játékkal alakítottunk ki 11 pontos előnyt az első negyed végére.

A második tíz perc első fele aztán már inkább ellenfelünkről szólt. Becsúszott pár bosszantó eladott labda, és a külső dobásai is ültek az Oroszlánynak, így 26-28-nál már Szekulovics mesternek kellett egy percre magához rendelnie a csapatot. Akárcsak a korábbi hazai időkérés, ez is hatásos volt, gyorsan visszaállt ugyanis az kezdeti felállás: az OSE sokat hibázott, mi pedig keményen védekezve szereztünk több labdát is. Ráadásul bő két perc alatt Micsovics, Antóni, majd Dzseletovics is eredményes volt távolról. A nagyszünet előtt pár másodperccel így már csak amiatt kellett bosszankodnunk, hogy Vaughn ziccere kimaradt, így „csupán” 47-33-ra vezettünk.

Persze, ahogyan arra számítani is lehetett, a második félidő elején jött az első komolyabb hullámvölgyünk. A harmadik negyed első 4 percében nagyon sok hibát ejtettünk. Rossz dobások, eladott labdát, puha védekezés jellemezte a játékunkat, amit az OSE igyekezett is kihasználni. Mivel hazai oldalról érkezett pár extra dobás is, a negyed derekán már csak 5 pont volt az előnyünk, így ismét idők kellett kérnie edzőnknek, ez azonban stabilizálta is a játékunkat, és legalább közelebb nem engedtük ellenfelünket.

Az azonban érezhető volt, hogy bitang nehéz utolsó tíz perc vár ránk. Elsősorban nem is az Oroszlány miatt, hanem azért, mert láthatóan nem nagyon találtuk az első félidei játékunkat. És sajnos ahhoz már nem is találtunk vissza. Szenvedős utolsó negyedet játszottunk, ahol főleg Vaughn és Archibald egyéni alakításain múlt, hogy tudunk-e pontot szerezni – márpedig ezúttal igen nagy hibaszázalékkal dolgozott két amerikai légiósunk. Az utolsó három percre fordulva világos volt, hogy egylabdás meccs lesz ebből, és így is lett. Sajnos az az egy a végén Kenicsé volt. A hazaiak magasembere egy triplával fordított, és bár az utolsó támadás a miénk volt, Mokánszki dobása kimaradt, a lehetőség a bravúrgyőzelemre pedig elillant.

Egyetlen szerencsénk, hogy a Szeged szoros meccsen kikapott otthon a Körmendtől, így nem tudott visszaelőzni minket a tabellán.