Tiszaújváros–PVSK-Veolia 69-89 (22-24, 11-26, 24-23, 12-16)

Kosárlabda-NB I. B Piros csoport, 25. forduló.

Tiszaújváros: Kozák M. 11/3, Mészáros 13/9, Bán 13/9, Mayer 5/3, Schmera 7. Cs.: Gerőcs, Lucey, Lakatos 3/3, Kozák B. 14/9, Locure, Mester 3/3.

PVSK-Veolia: Balogh Sz. 6, Molnár M. 25/12, Kertész, Géringer 11/3, Djordjevics 21/6. Cs.: Merkl 2, Plézer 8/6, Czermann 11/3, Werner 4, Aradi, Bunos 1, Rácz. Vezetőedző: Sértő Ádám.

Nagyon úgy tűnt a meccs első két és fél percében, hogy ott folytatjuk, ahol a Salgótarján ellen abbahagytuk. Gyorsan járattuk a labdát támadásban, hátul pedig rendre meg tudtuk akasztani a hazaiak játékát, így nem is volt meglepő, hogy 7-0-s kezdésünk után azonnal időt kért ellenfelünk. A nagy elán alább is hagyott egy kicsit, a rövid pauza után a Tiszaújváros is elkezdett betalálni, főként kintről. Előbb csak közelítettek hozzánk, aztán 15-14-nél a vezetést is átvették, kicsivel később pedig már öt pontos hátrányban voltunk. A negyed hajrája azonban a miénk volt, néhány jó védekezés után jöttek Plézer triplái, a 10. perc végéhez érve pedig 24-22 volt az állás, ide!

A második negyed első percei csikicsukival teltek. Hol a Tiszaújváros vezetett egy ponttal, hol pedig mi. Az azonban az idő előrehaladtával kezdett világossá válni, hogy a szoros eredmény ellenére görcsösségnek nyoma sem volt a játékunkban. Balogh követhetetlen tempóban gyártotta az asszisztokat, a gyűrűk alatt egyre nagyobb volt a dominanciánk, és kintről is jöttek a kosarak, így szép lassan elkezdtük növelni előnyünket. A félidőhöz araszolva már tíz pont feletti volt a differencia, és ezúttal a játékrész legvégén is miénk volt a csattanó. Nem is egyszer, hanem kétszer. Előbb Molnár vert be egy dudaszós triplát, majd az első félidő utolsó pillanatában Plézer egy fél lábas középtávolit, így épp a nagyszünetre alakult ki a legnagyobb különbség, 17 ponttal vezettünk ugyanis.

A harmadik negyed jóval kiegyenlítettebb játékot hozott, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy támadásban jóval pontatlanabbá váltunk. Sok volt a kimaradó dobásunk, ellenben a Tiszaújváros jó százalékkal tüzelt távolról. Bár nagy baj nem volt, azért amikor feljött 10 pontra ellenfelünk, Sértő Ádám időt kért, hogy rendezze kicsit a sorokat. Ez untig elég is volt, a negyed végére már ismét 16 pont volt az előnyünk.

Ez volt azonban az utolsó próbálkozása a Tiszaújvárosnak, hogy utánunk eredjen. Bár a hazaiak akaratára nem lehetett panasz, a záró felvonásra nagyon jó védekezéssel kínáltuk meg őket, így esélyük sem volt, hogy a közelünkbe férkőzzenek. Az utolsó negyedben azért még akadt pár szép megoldásuk. Czermann kifejezetten nagy kedvvel játszott, amikor pedig Balogh passzát húzta be két kézzel a gyűrűbe Werner, már mindannyian éreztük, hogy ez már örömjáték. Az egész meccsen jó teljesítményt nyújtva, egy-egy kiemelkedő egyéni alakítással – Molnár 25 pontot szerzett, Djordjevics tanárian játszott, Balogh pedig 14 asszisztot osztott ki –teljesen megérdemelt győzelmet arattunk idegenben, így jövő vasárnap az alapszakasz második helyének a megszerzéséért szállhatunk majd csatába Nyíregyházán. Az mindenképpen bíztató, hogy az alapszakasz végéhez közeledve, egyre stabilabb, és egyre jobb formát mutatunk. Nagyon úgy fest, hogy kezdünk végre belelendülni a bajnokságba. Épp a legjobbkor!