Sopron: Lemar 12, Warner 21/6, Takács 9/9, Dénes 3/3, Gordon 18. Csere: Wiggins 13/3, Supola 4, Gilbert 3/3, Molnár. Vezetőedző: Sabáli Balázs. PVSK-Veolia: Pongó, Taylor 15, Csirics 21/9, Budimir 17/3, Horti 13/3. Csere: Simon K. 2, Kesar 6, Antóni, Demeter.

Ahogyan arra számítani is lehetett, nagyon kiegyenlített játékot hozott a Sopron elleni idegenbeli meccsünk első pár perce. Felváltva estek a kosarak, mígnem az első negyed közepén a hazaiak egymás után háromszor is be tudtak találni kintről. Erre nem tudtunk azonnal válaszolni, így az első negyed végéhez érve közel tíz ponttal járt előrébb ellenfelünk. A második játékrészben pár perc után világosan látszott, hogy sajnos a dobószázalékunkkal, legalábbis ami a triplákat illeti, ismét gondok vannak. Hiába tudtunk ugyanis kialakítani megannyi lehetőséget, csak nem akartak beesni a dobásaink. Igazából ez volt az egyetlen mutató, amiben egyértelműen jobb volt a Sopron az első félidő után, ennek köszönhetően vezetett húsz percet követően 46-32-re.

A nagyszünet azonban úgy tűnt, határozottan jót tett nekünk. Védekezésben a Sopron már sokkal kevesebbszer került tiszta helyzetbe, mindeközben mi pedig elég hatékonyan operáltunk középtávolról és a palánk alól is. Igen ám, csakhogy amikor már azt hittük volna, hogy talán elindul a szekér, jött Warner, vagy épp Takács, és egy-egy külső dobással tartóztatta fel a lendületünket. Az utolsó negyedre úgy kellett fordulnunk, hogy cseppet sem voltunk könnyű helyzetben, hiszen tizenhat pont volt a hátrányunk – ami egyébként a mínusz húsznál még így is jobb volt, onnan sikerült ugyanis kicsit faragni. A végéhez közeledve azonban így is felcsillant az esély a bravúrra. Csirics kétszer is be tudott találni a triplavonalon kívülről, és a Sopron addig stabil kezű légiósai is bele-belehibáztak a meccsbe. Ennek hála az utolsó két percre teljesen nyílt lett a találkozó. Sajnos azonban mínusz hat volt számunkra a maximum ezen a bajnokin. Tipikusan az a szituáció volt, amikor, ha két perccel tovább tart a meccs, meg lehetett volna a fordítás is. Így azonban sajnos egy kicsit későn jött a hajrán, és nyert a Sopron.

Csirke Ferenc: - Gratulálok a Sopronnak! Az első negyedben puha védekezésünkkel, és azzal, hogy hét támadó lepattanót engedtünk ellenfelünknek, megalapoztuk a Sopron győzelmét. Ezt követően csak futottunk az eredmény után. Huszonkét százalékos triplamutatóval hazai környezetben is nehéz nyerni, nemhogy idegenben, ráadásul ellenfelünk harminc büntetőt dobhatott, mi csak tizenhatot. Ha ezeket a statisztikai adatokat nézzük, még hízelgő is ránk nézve, hogy csak kilenc ponttal kaptunk ki.

Veljko Budimir: - Nagyon gyengén kezdtünk, már az első negyedben nagy hátrányba kerültünk. Ellenfelünk szinte végig tartotta a tíz és húsz pont közötti előnyét. Az utolsó öt percre ugyan elkaptuk a ritmust, feljöttünk, de korábban túl nagy volt a hátrány, így nem tudtuk igazán szorossá tenni a meccset.